A számítógép hatása a gyerekekre

11 hónappal ago Gyermeknevelés Szülő Gyerek Család Iskola 0

Mikor káros a számítógép hatása a gyerekekre? Mennyit árt és mennyire hasznos? Mennyit számítógépezhet a gyerek?

Ismerős kérdések ezek, pár évtizeddel ezelőtt felmerültek már, csak akkor így hangzott: „Mennyit tévézzen a gyerek?” Sokan össze is mossák a két kérdést, pedig néhány hasonlóság mellett számos különbség van a között, hogy a gyerek a számítógép vagy a tévé előtt tölti ideje egy részét.

Vannak, akik azzal intézik el a dolgot, hogy mi is felnőttünk valahogy tévézés mellett is, ők is felnőnek majd. Tény, valóban felnőnek így is és úgyis, de nem mindegy milyen minősége lesz felnőtt életüknek. Aki lekicsinyli a számítógéptől való függőség problémáját, az nem csak a veszélyeztetett gyerekekről nem vesz tudomást. Nem veszi komolyan annak a sok-sok családnak, szülőnek, pedagógusnak a nehézségeit sem, akik pedig minden nap szintén áldozatai ennek a jelenségnek.

A két dolog (tévézés és számítógépezés) néhány dologban valóban mutat hasonlóságot, van azonban alapvető különbség is, ami pedig nem elhanyagolható.

 

Számítógép, kontra tévé

Lényeges és negatív hasonlóság és az egyik fő probléma mindkettővel, hogy ezek „fogyasztása” egyfajta kevésbé értékes, virtuális világ „tapasztalását” nyújtják, szemben a valós világ megtapasztalásának értékével, gyakorlati hasznával és jellemformáló erejével. A hasonlóságok megemlítése még nem válasz arra, hogy mennyit számítógépezzen a gyerek, mennyi nem túl sok számára, de lesz szó arról is.

A számítógép nyilvánvaló előnye a tévével szemben az interaktivitás, tehát az, hogy a gyerek számítógépezés közben valamelyest alakítja a dolgokat, például egy játék menetét, amihez képest a televíziózás teljesen passzív szórakozás. Mégsem ez a fő jellemzője annak, hogy mennyire árt a tévé vagy a számítógép, hanem a műsor vagy a program tárgya és megjelenítésének módja.

 

Játékprogram a halálról

A szülők nagy része tudja, hogy nem tesz jót gyermekének, ha agresszív krimit vagy realisztikusan részletezett jelenetekben bővelkedő háborús filmet lát. A kisebbek ilyenek után gyakran rosszul alszanak vagy egy ideig nem hajlandók sötétben aludni vagy agresszívabb viselkedést mutatnak. Ne gondoljuk, hogy csak azért, mert ilyesmi idősebb korban kevésbé fordul elő gyerekekkel, a nagyobbaknak vagy akár a felnőtteknek jót tesznek a sok zaklatottságot tartalmazó filmek.

Ha a lealacsonyodott tévéműsorok nem tesznek jót a gyerekeknek, akkor miért lenne ez másképp az agressziót, vért, gyilkosságot tartalmazó játékprogramokkal? Ráadásul pontosan az interaktivitás miatt a gyerek vállát még az is nyomja, hogy a billentyűk vagy a játékvezérlő gombjainak nyomkodásával ő maga igyekszik kioltani valami virtuális figura életét. Erre mondják, hogy „az csak játék”! Igen? És mi különíti el az elmében azokat a képeket, amelyeket a valós élet körülményei között él meg valaki, azoktól, amelyeket számítógépezés közben készít. Márpedig senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ha valamire emlékezni tudunk, akkor arról van valamilyen emlékünk.

Sajnos emiatt az öldökléssel, halállal, vérrel, agresszióval és más ocsmányságokkal teletűzdelt játékprogramok olyan érzést keltenek a játékosban, mintha ezek rendben is lennének. Ez mindaddig nem is okoz problémát, ameddig a gyerek vagy a későbbi felnőtt pontosan szét tudja választani, hogy mi valóságos és mi nem. Amikor azonban – akár valami más miatt – eléggé zaklatott valaki, könnyebben összetévesztheti a valóságot a képzelettel, s akkor akár olyat is megtehet, ami a játékprogramban csak számítógépes rajzok „halálát okozták”, de ha itt, a valóságban tesz valami hasonlót, akkor azzal a valós élet tényleges szereplőinek okoz jóvátehetetlen károkat.

 

Vannak másféle játékprogramok is

Nem könnyű megvalósítani, de a szülők egy része ügyel arra, hogy a gyerek ne férjen hozzá agresszív játékprogramokhoz. Ez dicséretes dolog, de a játékprogram tartalmán túl egy másik tényező is szerepet játszik abban, hogy milyen hatással van a számítógép a gyerekre. Ez pedig a számítógép előtt töltött idő hossza.

Az agresszív vagy más, úgynevezett „felnőtt tartalmakat” megjelenítő programok kiemelkedően ártalmasak. Nem olyan mintát közvetítenek a gyerek számára, amelyet méltányol a felnőtt társadalom. Az ilyen tartalmak áthágják a szabályokat, azt sugallják, hogy bármit megtehetsz. A valóság viszont az, hogy a sikeres felnőttnek igenis figyelembe kell majd vennie mások nézőpontjait, mert a felnőttek társadalmában nulla együttműködéssel közel nulla siker érhető el. Ezt nem cáfolja az sem, hogy vannak bűnözők és „ tiszteletre méltó nyakkendős bűnözők” is, akik pontosan azzal szereznek vagyont, hogy mindenkin átgázolnak –, mert ki szeretné azt az életet a felnövő gyermekének?

 

Mennyit számítógépezhet a gyerek?

A számítógépnek a gyerekre gyakorolt hatásának fő mutatója a számítógép előtt eltöltött idő hossza. Ez az időtartam ugyanis csökkenti a valós élet tényleges dolgaival kapcsolatos tapasztalatainak megszerzésére fordítható időt. Minél képesebb a gyerek a valós élet összetevőinek kezelésére, annál sikeresebb lesz. Ezt a képességet pedig tanuláson, gyakorláson és a tapasztalatainak újrafelhasználásán keresztül éri el.

A gyerekek között vannak különbségek, így van aki sok-sok órányi számítógépes játék ellenére is jól el tudja különíteni a valóságos és a virtuális világot, míg másokat pár órányi számítógépes játék is annyira kizökkent a valóságból, hogy tőlük a valós családi vagy iskolai környezettől teljesen idegen viselkedés mintákat tapasztalhatunk.

Pontosan a gyerekek közötti különbségek miatt, nincs egy konkrét adat arra vonatkozóan, hogy hány órányi számítógépes játék nem tesz még rosszat a gyereknek. Inkább az arány az, amire javaslat tehető.

A gyerek végül, mint felnőtt, nem a virtuális világban termel majd. A valós élet valós körülményei között kell helytállnia!

Ez még akkor is így van, ha véletlenül vagy direkt számítógép programozó lesz. Emiatt lényeges, hogy ne gondolja egyforma értékűnek a valóságban létrejött eredményeket a számítógép képernyőjén létrejöttekkel. Termelhet egy játékprogramban és ez még fejlesztheti is a gazdálkodással kapcsolatos tudást, de az élet sikereihez a valóságban kell képesnek lennie megteremtenie vagy szolgáltatnia dolgokat. Ezért nem tanácsos több időt töltenie a gyereknek a számítógép előtt, mint amennyit a valós fizikai tér tényleg létező játékai és egyéb tárgyai között tölt el. A valós akció messze értékesebb a virtuális akciónál.

Keskeny az a vonal, amin valaki átlépve a függőségben találja magát! Igen, függőségről beszélünk, melynek szellemi működési mechanizmusa hasonló a kábítószeréhez: a közös bennük, hogy az élet, a cselekvés, az örömök már nem a jelenben, nem a valós fizikai térben vannak, hanem egy elvont, képzelt világban.

 

Virtuális kábítószer

A valóságban kell valamennyi idő a tárgyak megalkotásához, egy cél előtt álló akadályok leküzdéséhez, egy növény felneveléséhez, valami tudás megszerzéséhez és így tovább. A számítógépes játékokban a dolgok sokkal gyorsabban történnek, mint a valóságban, mert rövidebb idő alatt modelleznek valamit. Másrészt a látvány olyan elemekkel bővített, ami a valóságban nem fordul elő. Az említetteken kívül más tényezők is gazdaggá tehetik a játékprogramokat, amivel az a gond, hogy a gyereknek végül még ingerszegénynek is tűnhet a valóság a számítógép virtuális világához képest.

Akkor viszont előfordulhat, hogy elfordul a valóságtól, mert úgy értékeli, hogy a számítógép világa izgalmasabb, szebb, gyorsabb, látványosabb, gazdagabb és még sorolhatnánk. Amikor a gyerek idáig jutott, akkor a valóságot már ingerszegények éli meg és ez az állapot ahhoz hasonlít, amikor a drogosnak már semmit nem jelent a holnap, ha nem kapja meg a kábítószerét. Ekkor a gyerek már nem megy le focizni a srácokkal, nem olvas mesét, ha számítógépen is focizhat. Nem megy ki a többiekkel bújócskázni, hanem inkább szétlövi mások fejét a számítógépen.

 

A számítógép védelmében

A számítógép használata már jó ideje általános a felnőtt munka világában is. Ezért nagyon is tanácsos, hogy a gyerekek ismerkedjenek meg a számítógépek kezelésével. Sok program van, amit haszonnal kezelhetnek gyermekek is és szórakozásra is használható, ha megfelelő tartalmakat és nem túlzott mennyiségben „fogyaszt” vagy használ a gyerek.

Bár léteznek eszközök arra, hogyan védjük meg gyermekeinket az internetre kapcsolt számítógépen elérhető rombolós hatású, agresszív vagy más módon erkölcstelen tartalmaktól, de nem létezik 100 százalékos megoldás. Valamennyi kontroll tehát elvárt a szülőtől, ha van olyan célja, hogy gyermeke minél jobb lelki egészségben növekedjen fel.

Erre kiváló lehetőség, ha néha együtt játszanak számítógépes programmal. Ettől még a családnak igyekeznie kell számítógépmentes, valós idő együtt töltésére is – mégpedig arányát tekintve az utóbbi javára.

Érdemes a számítógép olyan használatába bevonni a gyereket, amikor azzal alkotást végeznek, mert ezzel a gépnek azt a szerepét erősítik, hogy az egy termelő eszköz. A kreatív használata hasznára válik a gyereknek is.

 

Élünk vagy csak fejben teszünk valamit?

A termelés és játék mellett kiemelkedő jelentőségű a számítógép harmadik szerepe: kommunikációs eszköz, ami gyorsan és olcsón áthidal emberek között térbeli távolságot. E-mail, internetes telefonálás, képek cseréje és még sorolhatnánk. Ezekkel hamar megismerkedik egy gyerek is és felesleges méltatni szerepüket, minden számítógép használó felnőtt találkozott már ezek egyik vagy másik előnyével.

A közösségi oldalaknak is meg van a kommunikációban betöltött szerepük. Azonban az is megfigyelhető, hogy kialakult a felnőtteknek egy rétege, akik már csak közösségi oldalon élnek. Nem mennek el találkozni valakivel, inkább csak csetelnek. Állást keresnek virtuálisan, de nem szívesen helyezkednek el dolgozni. Sok mindent szidnak, de a valóságban nem állnak ki semmi mellett. Nem találkoznak túl sok emberrel, miközben a net-en osztják a véleményt. Lájkolnak agyba-főbe, de személyesen ritkán dicsérnek meg valakit.

Nincs mese! Egy boldog, sikeres, élménygazdag élethez fel kell állni a számítógéptől és ritkábban egyedül, gyakrabban másokkal végigcsinálni valamit akár munkában, akár szórakozásból, de a valóságban.

Ezt sosem fogja pótolni semmi, ami csak a képernyőn történik. Ez az, amiben jó példát mutathatunk gyermekeinknek, ha valós, nem pedig virtuális boldogságot kívánunk nekik. A teljesség igénye nélküli felsorolás, inkább csak érzékeltetésül: labda, bicikli, kutya, játék, együtt végzett házi munka, sport, családi, baráti, iskolai, munkahelyi tevékenységek ezek a valóság és egy normális élet fontos és épelméjű elemei.

 

Tehet a szülő rendkívüli intézkedéseket annak érdekében, hogy a gyereke inkább a valóságban éljen?

Ezt megválaszolhatja minden szülő, aki találkozott már ennek a problémának a súlyával.

 

Iskolai Eszköztár a harmonikus iskolai légkör megteremtésére
Iskolai Eszköztár az egymást elfogadó, harmonikus iskolai légkör megteremtésére