A jóvátétel előbbre való a büntetésnél

A jóvátétel előbbre való a büntetésnél

Büntetés és jóvátétel

Jóvátétel … Gyermekeink, ahogyan mi is gyerekkorunkban, áthágnak néhány szabályt. Azután kapnak valami büntetést és nem változik semmi.

Gyermekeink, ahogyan mi is gyerekkorunkban, áthágnak néhány szabályt. Azután kapnak valami büntetést és nem változik semmi. Újabb csínytevés, ismét büntetés.

Sok szülő ismeri, viszont kevesebb használja büntetés helyett azt, hogy a gyereknek felkínálja a lehetőséget, hogy tegye jóvá, amit csinált. Miért választja sok szülő inkább a büntetést? Mert vagy nem ismeri a jóvátétel előnyeit, vagy mert nem úgy használta ezt a nevelési eszközt korábban, hogy sikeres legyen, s emiatt úgy gondolja, hogy nem működik.

Mi a jóvátétel működésének alapja?

Aki már elég sok rossz viselkedést tapasztalt, az könnyen szembeszáll azzal az alapvetéssel, hogy a gyerekek nem születnek rossznak. Ha azonban visszagondolunk arra, hogy milyen boldogak és büszkék a gyerekek abban az időben, amikor járni tanulnak, és ha arra gondolunk, hogy valójában kisgyermekkorban szinte csak akkor látjuk őket ingerültnek, ha éhesek, szomjasak, fáradtak vagy amikor nem tudják velünk megértetni magukat, akkor jobban látszik, hogy az ember alapvetően jónak születik.

Pontosan ez, tehát a gyerekekben rejlő alapvető jóság az, amiért a jóvátétel messze jobban működik, mint a büntetés. Miért? Mert kezdetben a gyerek elront valamit, de maga sem örül annak, hogy így történt. Szívesen “visszacsinálná” a dolgot. Ha a felnőtt ilyenkor esélyt ad neki arra, hogy jóvá tegye, akkor a gyerekre nem nehezedik majd olyan súlyosan az, amit tett.

A jóvátétel szó a magyarban meglehetősen szemléletesen tartalmazza miről van szó. Elromlott valami és helyrehozzuk. Rosszat tettünk, de kijavítjuk. Helyreállítjuk azt a helyzetet, amikor a dolog vagy a helyzet még jó volt. A gyerek ezt úgy éli meg, hogy újra jónak érezheti magát. Ez pedig nagy dolog, mert sokkal több őszinteséget és pozitív tettet várhatunk attól, akinek van önbecsülése, mint akinek nincs.

Amikor a jóvátétel kudarcot vall

Ha sorra vesszük a legjellemzőbb eseteket, amikor egy szülő vagy egy pedagógus nagy valószínűséggel kudarcot vall a jóvátétel alkalmazásával, és megértjük ezek okát, akkor sok szülő és pedagógus visszanyeri a bizalmát ennek a humánus nevelési eszköznek a használatában.

A legjellemzőbb hiba

Előfordul, hogy a szülő, az óvónő vagy a tanár szeretné elérni, hogy a gyerek tegyen jóvá valamit, de nem beszéli vele át eléggé a dolgot ahhoz, hogy a gyereknek is a jóvátétel legyen a szándéka. Nemcsak kisgyermeket nevelő szülőknek lenne fontos a következők ismerete, még akkor sem, ha az a korszak igencsak fontos a későbbi évek szempontjából.

Különösen kisgyermekkorban, a gyerek számára nem azonnal nyilvánvaló, hogy rosszat tett. Ennek az az oka, hogy még nem ismeri a szabályokat, nem tud különbséget tenni abban, hogy a felnőtt mit minősít jónak vagy rossznak, és másoknak okozott károk vagy sérelmek nagysága közötti eltérést sem érti jól. Ezért a szülő nem ronthat rá azzal, hogy “tedd jóvá!”

Ahhoz, hogy jóvátehessen valamit, előbb értenie kellene, hogy valami rossz dolgot tett. Ezért akármit is tett, a felnőtt előbb győződjön meg arról, hogy a gyerek érti-e cselekvése káros eredményét. Mindaddig, amíg a gyerek nem tudja, hogy ami történt, az kinek vagy minek okozott kárt, de leginkább azt, hogy milyen, akár íratlan szabályt sértett meg ezzel, addig nem lesz szándéka helyrehozni vagy jóvátenni.

Gyakori, hogy ezt a hibát a szülő azzal hozza létre, hogy siet. Nincs ideje átbeszélni a gyerekkel a történteket. Ha mint szülő vagy pedagógus úgy érzed, hogy nem érsz rá elmagyarázni neki a tett káros oldalát, akkor ne fogj bele, és ne is említsd a jóvátétel lehetőségét. Ez természetesen igaz az egyébként is kevésbé hatásos büntetésre is, ami szintén teljesen felesleges, ha a gyerek nem érti, mi a gond azzal, amit csinált.

Hogyan tegyük reálissá, hogy egy tett nem volt rendben?

A felnőtt néha egyszerűen csak kijelenti, hogy “nézd meg mit csináltál!” Már említettük, hogy amikor a gyerek kicsi, akkor el kell neki magyarázni a dolgot. Ezt sok türelmes szülő jól csinálja. Például valaki elmagyarázza, hogy “A virágok amik a cserépben vannak, azért tudják még szépíteni a szobát, mert a cserépből vizet és tápanyagot kapnak. Ha kihúzod azokat a cserépben lévő földből, akkor elpusztulnak és a családnak nem lesz miben gyönyörködnie.”

Később, amikor a gyerek már ismeri az alapvető szabályokat, akkor pedig úgy járunk el a legjobban, ha például megkérdezzük, “Szerinted mi a baj azzal, hogy eldugtad a testvéred kedvenc cipőjét, amikor éppen indult volna?” Ha arra szoktatjuk a gyereket, hogy ő maga mondja el, hogy mi nincs rendben abban, amit tett, akkor azzal jobban szolgáljuk, hogy olyan igazságérzettel rendelkezzen, amivel nem csak mások dolgaiban veszi észre a negatívumokat, hanem saját tetteit is helyesebben látja majd. Ez segíti őt abban is, hogy ne mások döntsék el neki, hogy mi a jó és mi a rossz, hanem ő maga.

Ha úgy érzed, hogy a gyerek valahogy nem akarja megérteni tette súlyát, akkor játszd le vele fejben, hogy milyen lenne számára, ha ez fordítva történt volna, tehát vele tették volna azt vagy hasonlót, amit ő tett nem régen mással. Ez általában hatni szokott.

Egy másik hiba: Nincs egyetértés

A gyermeknevelés során a jóvátétel akkor a leghatékonyabb, ha a felnőtt és a gyerek között egyetértés jön létre a történtek káros oldaláról, arról, hogy ez kinek vagy minek, és hogyan okozott nehézséget vagy kárt. Tehet a szülő vagy a pedagógus javaslatot tehet erre, de egyetértés szükséges abban is, hogy a gyerek mivel tegye jóvá.

A legjobb, ha a gyerek találja ki, mivel teszi jóvá, de előfordul, hogy tanácstalan ebben, és akkor a felnőtt javasol számára valamit, lehetőleg úgy, hogy figyelembe veszi azt, hogy az aki elszenvedte a tett következményeit, az jól érezze majd magát a jóvátétellel. Sohase kérjünk aránytalanul nagy jóvátételt, de azért nem árt, ha meg kell erőltetnie magát annak, aki próbál helyrehozni valamit.

Idegesen, sietősen, de alig figyelve a gyerekre, nem lehet egyetértést létrehozni. Sem úgy, hogy a gyerek türelmetlen, mert már menne máshová. Keressünk tehát egy megfelelő, nyugodt pillanatot az ilyen beszélgetéshez, és semmiképpen se kezdjük hibáztatással, hanem inkább érjük el, hogy ő fogalmazza meg, mit csinált helytelenül. Ha ezen a ponton a szülő vagy a tanár “támad”, akkor a gyerek védekezni fog, megmagyarázza majd, hogy szerinte miért volt “rendben”, amit csinált. Ez pont az ellenkező irány lenne ahelyett, hogy belátná mit tett és eldöntené, hogy helyrehozza. Tehát ne támadj, mert az gyatra kommunikációt eredményez.

A büntetésbe csomagolt jóvátétel is hiba

Mint szülő, vagy mint pedagógus, jó ha tisztában vagyunk a fogalmakkal, mert ha a gyereknevelés különböző eszközeit más céllal használunk, mint amire valók, akkor azok nem működnek majd.

Az nem jóvátétel, ha azt mondjuk a diáknak, hogy “Most írd le százszor, hogy vécézés után mindig kezet mosok!” Ez csak büntetés.

Ha nem büntetési, hanem oktatási célból gyakoroltatunk valamit a gyerekekkel, annak lehet értelme, de ha nem mosott kezet, akkor jobb vele olyasmiben megállapodni, amivel másvalaki vagy mások számára hasznot hajt. Az előző példánál maradva tehát helyesebb, ha abban állapodunk meg vele, hogy lemossa a földszinti kilincseket.

A jóvátétel célja nem csak annak a valaminek vagy valakinek a kárpótlása, ami ellen vétett valamit, hanem elsősorban a saját jóságába vetett önbizalma helyreállítása.

“Fordított jóvátétel”

Lehet olyan szülő, aki felháborodik a következő pár bekezdésen, de ha őszintén tekintünk a dologra, akkor tudjuk, hogy igaz. Néha a szülő és a tanár is hibázik, és akár másvalaki irányában, akár a gyerekkel szemben tesz valami helytelen dolgot.

Ilyenkor felmerül a “fordított jóvátétel” igénye. Valójában ez olyan jóvátétel, mint bármelyik másik, csak azért nevezzük fordítottnak, mert a nevelési helyzetben itt felcserélődnek a szerepek. Ekkor a szülőnek kell jóvátennie valamit.

Nagy hibát követ el az a szülő vagy tanár, aki nem teszi jóvá a hibát, amit elkövetett, mert ha ő nem teszi, akkor ezzel a gyereknek rossz példát mutat, és ezzel arra neveli őt, hogy a jóvátétel alól ki lehet bújni. Normális esetben viszont a felnőtt nevelési sikert épít, ha saját magára éppúgy vonatkoztatja a szabályokat, mint ahogyan a gyerekekre.

Ha tehát azt ígérted a gyereknek, hogy elviszed moziba, akkor mondhatod neki, hogy “közbejött valami, és meg kell értened”, de jóvátétel nélkül ez csak rossz példa marad arra, hogy be kell-e tartani adott szavunkat. Akkor jársz el helyesen, ha ellensúlyozásul mondjuk két mozit vállalsz be, vagy a moziban igencsak megvendégeled a gyereket azzal, amit szeret – nem mintha túl sok értékes tápanyag lenne az ott kaphatók között.

Egy hangjegyzet arról, hogy a jóvátétel egy eszköz büntetés helyett

Feliratkozás a szerző hírleveleire

Feliratkozás a szerző, Novák Ferenc gyereknevelési hírleveleire

A szerzőről

1 thought on “Büntetés és jóvátétel

Vélemény, hozzászólás?

Maradjunk kapcsolatban

Gyermeknevelés - Közösségi Média

Kategóriák