Miért nem segít otthon a gyerek?

Miért nem segít otthon a gyerek?

Miért nem segít otthon a gyerek?

Miért nem segít otthon a gyerek? A válasz első felétől kevesen lesznek boldogok, mert itt kiderül, hogy a baj nem a jelen időben van.

Sok szülő feltette már a kérdést, hogy miért nem segít otthon a gyerek? A válasz első felétől kevesen lesznek boldogok, mert itt kiderül, hogy a baj nem a jelen időben van.

Mielőtt önnek, mint szülőnek, már itt az elején elmenne a kedve ettől a témától, jelezzük előre, hogy mint annyi minden a gyermeknevelésben, ez is helyrehozható. Ha úgy érzi, hogy rontott már el dolgokat a nevelésben, akkor tudjon róla, hogy mindenki hibázott már. A hiba nem meglepő, az ahhoz való ragaszkodás a meglepő, hogy valaki azt hiszi, ő tökéletes.

Nyilván kissé nehezebb helyreállítani a segítőkészséget tinédzser korban, mint 8 évesen, de van rá megoldás, előbb azonban nézzük, mi történt, amiért nem segít a gyerek otthon.

Hogyan segítenek a kicsik?

Azt, hogy nem segít, leginkább tizenéves korában veszik észre. A probléma azonban nem ekkor kezdőik. A jelenség visszanyúlik egészen a két-három éves korba. A gyerekkel vele született jó tulajdonsága a segítség.

Ez először utánzásban mutatkozik meg; a gyerek hasonlóan hadonászik például egy seprűvel, ahogyan az anyukájától látja. Hamarosan már akkor is kezébe vesz egy seprűt, vagy úgy próbál meg ruhát hajtogatni, ahogyan anya csinálja, amikor a felnőtt éppen nem is ezt teszi. A lényeg, hogy a gyerek megpróbál elvégezni a felnőtt mellett, majd egyedül egyszerűbb dolgokat, ami már segítség. Akkor is az, ha kezdetben nem jól, vagy gyakorlatlanul, koordinálatlan mozdulatokkal csinálja.

Ugyanígy a fiúkat bevonja néha az apukájuk bútor összeszerelésbe, kerti munkába vagy más tevékenységbe. A kicsik előbb tanulgatják, hogyan csinálják a szüleik, majd büszkék rá, ha rájuk bíznak valami feladatot. Úgy tűnik tehát, hogy semmi gond a segítséggel kisgyerekkorban. Akkor hogyan jutunk el egy tinédzserig, aki nem szívesen segít otthon?

Miért nem segít a gyerek otthon?

Nem csak az utánzás, majd a segítségnyújtás nyúlik vissza a kisgyermekkorba, de a későbbi gondok gyökere is itt keresendő.

Mindannyian láttunk már kétéves gyereket partvissal vagy seprűvel a kezében. Széles szájjal mosolyogva, nagy lelkesedéssel, de még nem hibátlan mozgáskoordinációval inog a nyél a kezében. Ekkor a szülő fejében felsejlik, hogy hamarosan leveri a vázát a polcról.
Más alkalommal pedig nagy szándékkal visz két poharat a kezében, amiben egyet is nehéz lenne még tartania, és szinte látjuk, ahogyan hamarosan a földre hullik és szilánkokra törik a pohár.

Párszor „leugrik” a váza, eltörik a pohár, és a szülő eljut oda, hogy megkéri a gyereket, hogy inkább ne söpörjön a seprűvel, és ne vigye a poharat. Ezzel apa vagy anya csak meg szeretne előzni valami rongálódást, de ezzel valójában megakadályozza a gyereket abban, hogy segítsen. Még ha nem is minden nap történik ilyen, ennek az a vége, hogy a gyerek leszokik a segítségről.

Így azon túl, hogy a gyerek leszokik a segítségnyújtásról, még az önbizalmát is elveszítheti. Néhány lelkiismeretes szülő próbálja nagyon kedvesen megelőzni azokat az általa veszélyesnek ítélt helyzeteket, melyeket a gyerek okozhat, és valami ilyesmit mond neki: „Kicsim! Az veszélyes, majd Anya felsöpör gyorsan!” vagy „Tedd csak le, majd Apa kiviszi azt a poharat!”

Előzzük meg a segítőkészség elveszítését!

Utólag a szülő ilyesmiket mond: „Miért, hagynom kellett volna, hogy eltörje a poharat, vagy leverjen valamit a polcról a seprűvel?”
A válasz lehetne annyira egyszerű, hogy „igen”, de akkor sokan nem értenek majd egyet ezzel. Ezért részletezzük egy kicsit a dolgot.

Ahelyett, hogy a fenti módon leszoktatnánk a gyereket a segítségről, több dolgot is tehetünk. Például tegyük elérhetetlen helyre a veszélyes vagy értékes tárgyakat, mert így a gyerek nem éri majd el seprűnyéllel. A másik lehetőség, hogy nem törődünk annyira a tárgyakkal, mert végül is pár ezer forint értékű pohár fontosabb-e a gyerek önbizalmánál, és magabiztosságának kialakulásával.

Mennyire lesz ügyetlen a gyerek?

Van egy fontos motívum, ami gyakran megjelenik, amikor a gyerek eltör vagy lever valamit. Ez pedig az, hogy „előre figyelmeztették”, ami például így hangzik: „Le ne verd azt a vázát!”, „El ne ejtsd a poharakat!”

Amikor kisgyermek korban, kifejletlen mozgáskoordinációja következtében a gyerek nem fog és nem visz stabilan dolgokat, akkor elejtheti. Pár ilyen esemény után emiatt állandóan arra figyelmeztetni, hogy el ne ejtsen vagy le ne verjen valamit, az oda vezet, hogy állandóan attól tart majd, hogy elejt, lever, elront dolgokat.

Ennek az a következménye, hogy a figyelme már nem azon lesz, hogy végrehajtsa a tárgyak mozgatásával kapcsolatos egyszerű műveleteket, hanem azon, hogy elkerülje a hibáztatást.

Hogyan javítsuk a segítőkészséget?

Amíg a gyerek otthon él a szülővel, addig mindig van esély helyrehozni a dolgokat. Javíthatunk a segítőkészségen azzal, hogy megdicsérünk bármilyen kis segítséget. A segítőkészséget lerontani is sokáig tart, tehát abban se ringassuk magunkat, hogy felépíteni gyors lesz. A hangsúly a szülő kitartásán és eltökéltségén van.

Az is javítja a helyzetet, hogy felkínáljuk a segítség lehetőségét, de nem erőltetünk semmit. Ezt könnyű elrontani, de annak súlyos ára van, nagyon visszavetheti a „programot”! Tanuljuk meg tehát azt, hogy kérünk segítséget, de mindenféle negatív érzelem megnyilvánulása nélkül hagyjuk, hogy a gyerek elutasítsa a kérésünket. Ha így teszünk, akkor előfordul majd, hogy elutasítja, néha pedig nem utasítja el.

Azzal is fejleszthetjük a segítőkészségét, ha mi magunk kínáljuk fel a gyerek számára valamiben a segítségünket. Ekkor is ügyeljünk rá, hogy ne reagáljunk negatívan, ha azt mondja: „Inkább megoldom magam.”

Még egy fontos dolog a végére. Amikor azt próbálja meg egy szülő helyrehozni, hogy korábban valamiért kiveszett a segítőkészség a gyerekből, akkor olyan segítő helyzetekbe próbálja meg bevonni őt, ahol nem a csere (pénz) kedvéért segít, hanem önzetlenül. A pénzért való tevékenységnek meg van a maga szerepe a nevelésben, de ne akkor csiszoljuk ezt a témát, amikor egy másikat kell helyrehozni. (Normális esetben természetesen jól elvan egymás mellett az a kétféle segítség, amikor viszonzás nélkül segít, és az, amikor némi plusz zsebpénzért vállal többet.)

Szólj hozzá!

Maradjunk kapcsolatban

Gyermeknevelés - Közösségi Média

Kategóriák