ADHD - Interjú az ADH-ról Dobos Jánossal az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnökével.

ADHD - Interjú az ADH-ról Dobos Jánossal az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnökével.

ADHD-ról nyíltan

Interjú az ADHD-ról Dobos Jánossal az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnökével. Egy jogvédő szervezet vezetőjeként

Interjú az ADHD-ról Dobos Jánossal az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány elnökével.

Egy jogvédő szervezet vezetőjeként szerzett tapasztalataid alapján hogyan írná le a hiperaktivitás vagy ADHD jelenségét az oktatásban és a társadalomban?

Dobos János: Azt gondolom, abban nincs vita, hogy vannak gyerekek, akikkel nehezebb, mint másokkal. Köztük vannak olyanok is, akik az őrületbe vagy a kétségbeesésbe kergethetik szüleiket vagy környezetüket. A kilencvenes évek előtt őket egyszerűen elevennek vagy neveletlennek tartották, és nem volt ebben semmi különös. Mára elterjedt az a gyakorlat, hogy a nehezebben kezelhető tanulókat „szakemberhez” küldik, és ezzel gyorsan megoldódni látszik a probléma. Elvégre ha kimondják róla, hogy beteg, akkor innentől kezdve senki sem hibás: sem a szülő, sem a pedagógus nem tehet róla. Ez a tendencia pedig az ADHD megalkotása óta egyre csak növekszik.

Ha egy gyermek ma ADHD diagnózist kap, egy igen precízen összerakott gépezet látszik beindulni. A szülő vagy beleegyezik a (túlnyomórészt gyógyszeres) kezelésbe, vagy üldözötté válik. Kénytelen lehet iskolát váltani, feljelenthetik őt „gyermeke veszélyeztetéséért”, a gyámhivatal pedig kiemelheti a gyermeket a családból, mert a szülei megtagadták a pszichiátriai gyógyszerezését. Sajnos ezt láttuk megtörténni a gyakorlatban.

A köztudatban a hiperaktivitás idegrendszeri betegségként él, de valójában hogyan derítik ki az orvosok azt, hogy tényleg elváltozás okozza-e, vagy csak így reagál a gyermek a környezetére?

Dobos János: Valóban sokan úgy tudják, hogy a hiperaktivitás, figyelemzavar a gyermek idegrendszerének rendellenes működéséből adódik. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy ilyen eltérést a gyermekek agyában több évtizednyi kutatás sem tudott kimutatni. Magyarán: mind a mai napig nincs rá tudományos bizonyíték, hogy a probléma a gyermek idegrendszerének elváltozása lenne. Történtek persze kísérletek számos alkalommal, és meg is jelentek olyan cikkek, amelyek ezt igyekeztek alátámasztani, de ezek egyike sem volt tudományos érvényű. Ha lenne ilyesmire bizonyíték, azt fel lehetne használni a diagnózishoz, márpedig a diagnózis során mindent csinálnak, csak azt nem, hogy megmérnének bármit a gyermek idegrendszerében. A diagnózist csupán szubjektív tünetek listája alapján állítják fel, olyanok alapján, mint például „gyakran izeg-mozog”, „gyakran elveszít dolgokat” vagy „gyakran van nehézsége a várakozással”. Ez a fajta diagnózisalkotás eléggé messze esik attól, ami a valódi orvoslásban, objektív eszközökkel elvárható.

Mit érdemes tudni az ADHD-ra alkalmazott kezelésekről?

Dobos János: Sajnos az a helyzet, hogy ahogy a diagnózis sem, úgy az alkalmazott kezelések sem a probléma valódi okát célozzák. Ha a „hiperaktív” gyermek pszichiáterhez kerül, könnyen előfordulhat, hogy „gyógyszert” írnak fel neki. Ezek a szerek pedig sokkal inkább emlékeztetnek kábítószerekre, mint gyógyszerekre. És hogy ez mennyire nem túlzás: az egyik leggyakrabban alkalmazott ilyen szer hatóanyaga konkrétan szerepel a kábítószerek listáján. Ezek a szerek csupán arra alkalmasak, hogy kémiailag elnyomják a gyermek kellemetlen tüneteit.

ADHD - Hiperaktivitás - Gyerekek
ADHD – Hiperaktivitás

Mivel a szer egy amfetamin-szerű vegyület, mesterségesen fokozhatja a koncentrálóképességet, ami úgy tűnhet, hogy segített a gyermeknek. Azonban egy ilyen kémiai kontroll a gyermek elméje fölött nem teszi őt valóban képesebbé sem a tanulásra, sem az elfogadható viselkedésre. Sok szülő számolt be nekünk arról, hogy a hiperaktivitásra felírt szer beadása után gyermekük csak ül, kitágult pupillákkal bambán néz maga elé, és úgy viselkedik, mint egy zombi. A hosszabb távú mellékhatások pedig akár tönkre is tehetik a gyermek jövőjét, egészségét.

Milyen hiperaktivitással kapcsolatos esetekkel fordultak önökhöz az elmúlt évtizedek során?

Dobos János: A hozzánk forduló szülők, érdeklődők rendszerint arra voltak kíváncsiak, mit tehetnek, ha a gyermeknek már felírták a pszichiátriai szert, illetve hogyan kerülhetik el, hogy gyermekük gyógyszerfüggőségben töltse ifjúkorát. És persze arra is kíváncsiak voltak, mit tehetnek gyermekükért, ha nem gyógyszerrel akarják „kezeltetni” a hiperaktivitást. Sok szívszorító történetet hallgattunk meg, és szerencsére nagyon sok esetben tudtunk hasznos tanácsokkal szolgálni a szülőknek.

Egy esetben egy budapesti édesanyát választottak volna el ADHD-val diagnosztizált fiától, mert nem volt hajlandó pszichiátriai szert adni neki a viselkedési problémáira. Több bírósági tárgyalás is lezajlott a gyámhivatal ellen, melyekben végig segítettünk a jogi felkészülésben, de végül sikerült elérnünk, hogy ne szakítsák szét a családot. A gyermek magatartási gondjai is rendeződtek azóta anélkül, hogy bármilyen tudatmódosító szert kellett volna szednie.

Milyen alternatív kezelési módokról tud, amit a pszichiátriai megközelítés helyett alkalmazni lehetne?

Dobos János: Talán az „alternatív” nem is a legjobb szó itt – VALÓDI kezelésről kellene inkább beszélnünk, hiszen a jelenleg alkalmazott, sokszor gyógyszeralapú „kezelések” nem oldják meg a gyermek problémájának valódi gyökerét. Az igazi kezelési mód mindig az, ami a kiinduló problémát kezeli. Itt persze felmerül a kérdés: mitől lehet egy gyermek hiperaktív, vagy mitől lehet baj a magatartásával, a figyelmével? Ennek számos oka lehet, és némelyek nagyon egyszerű és könnyen kezelhető okok. Ilyen tüneteket válthat ki akár az, ha gyermek allergiás valamire, akár ha valamilyen ételre érzékeny, ha túl sok cukrot fogyaszt, ha mérgezése van. De ugyanígy lehet ok az is, ha nem lát vagy nem hall jól, vagy olyan háttérben megbúvó betegsége van, amely irritálja a gyermek testét, aki így nem tud nyugodtan megülni.

A problémák természetesen eredhetnek családi vagy iskolai környezetből is; ha a gyermek zaklatott, az rá fogja nyomni a bélyegét a magatartására. Nehézséget jelenthet, ha a gyerek nem érti a tananyagot, vagy egyszerűen nem érdekli – egy gyógyszertől nem fogja jobban megérteni! És persze olyan is van, amikor a gyermek sokkal okosabb a többieknél, és halálra untatja a lassú tempó, amivel a többiek haladnak.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a gyermekek rendszerint sokkal izgágábbak a felnőtteknél. Ha túlteng benne az energia, írassuk be olyan sportra vagy adjunk neki olyan tevékenységet, amiben levezetheti azt!
Akármi is a probléma kiváltó oka: a „könnyű” pszichiátriai gyógyszerezés helyett szánjuk rá az energiát, hogy megtaláljuk és megoldjuk az igazi okot! Ezzel tudunk valóban segíteni a gyermeknek!

Köszönjük az értékes nézőpontokat!

Dobos János: Örülük, hogy segíthettem.

Az alapítványtól ingyenes tájékoztató kiadvány is kérhető a hiperaktivitás témájában.

Cím: 1461 Budapest, Pf.: 182.
Telefon: 06 (1) 342-6355, 06-70-330-5384
E-mail: info@cchr.hu
www.emberijogok.hu

A szerzőről

Maradjunk kapcsolatban

Gyermeknevelés - Közösségi Média

Kategóriák