Érzelem-visszatükrözés

Egy régi gyakorlat hátrányai

Az érzelem-visszatükrözés közel hatvan éves téves gyakorlat. Nem minden érzelmi állapotban tanul a gyermek, ráadásul néhány nem kívánatos, zaklatott lelki állapotban kifejezetten hátrányos az ezzel való próbálkozás. Így például nem a dühkitörés pillanata a legmegfelelőbb az érzelmekről szóló tanításra, még ha a szülői szándék jónak is tűnik.

A gyermek érzelmekről szóló tanítása akkor működik igazán, ha jókor történik, valódi jelenléttel – nem pedig sablonokkal, és nem akkor, amikor a gyerek a legkevésbé befogadó.

Az érzelmek oktatását nem lenne szabad olyan helyzetre időzíteni, amikor a gyerek éppen zaklatott, már csak azért sem, mert ekkor nem befogadóképes. Ennek ellenére a gyereknevelésben közel hatvan éve létező – ám félrevezető – gyakorlat, hogy a szülő vagy a pedagógus szóvá teszi a gyermek által éppen átélt negatívnak tekintett érzelmet. Például: „Látom, dühös vagy, de majd segítek neked lecsillapodni!” – Ez első hangzásra barátságosnak, megértőnek tűnik a felnőtt részéről, de nem így és nem a gyerek ilyen állapotában érdemes érzelmek megnevezését és felismerését tanítani neki.

Érzelem-visszatükrözés

„A látom dühös vagy!” és a „Látom, most szomorú vagy!” jellegű hibás gyakorlat leginkább az érzelem-visszatükrözés és az érzelem megnevezés elméleteiből ered.
Mi az érzelem megnevezés? Egy elv, ami szerint az érzelem megnevezése segít az érzelem szabályozásában. [emotion labeling; Daniel Goleman]
Mi az érzelem-visszatükrözés? Kísérlet a másik fél megértésének kimutatására azzal, hogy a hallgató visszatükrözi a hallott tartalmat vagy az érzést. [reflective listening; Carl Rogers]

Ha te, mint szülő vagy pedagógus követted eddig ezt a gyakorlatot, az nem jelenti azt, hogy ezentúl ebből mindent mellőznöd kellene abból, de néhány kiigazítás hasznodra lesz és a gyerek számára könnyebben megélhető eljárást eredményez. A különbség lényege abban áll, hogy egy zaklatott gyereknek (például ha dühös, szomorú vagy hisztizik) nem nevezzük meg az érzelmeit – sem azért, hogy tanítsuk az érzelmeket, sem azért, hogy ezzel csökkentsük a feszültségét.

Továbbra is fontos szerepe van az érzelmek ismeretének, de máskor tanítjuk neki érzelmek felismerését és megnevezését, és a zaklatottságának csökkentését is másra alapozzuk, nem pedig arra, hogy kimondjuk, mit érez éppen. Mit jelent az a szó, hogy zaklatott? Érzelmileg felkavart, kiegyensúlyozatlan állapotban lévő, például szomorú, nyugtalan, felkavart, ideges, feldúlt, dühös, indulatos.

Káros gyakorlat

Az együttérzésre szüksége lehet, de közben ne minősítsd a gyerek számára az ő érzelmeit! A teljesség igénye nélkül, de foglaljuk össze, hogy miért káros megnevezni zaklatott gyerek számára a pillanatnyi érzelmét!

1. A gyerek épp nincsen befogadásra képes állapotban vagy alig képes a befogadásra. Amikor egy gyerek erős dühkitörés közepén van, gyakran nincsen abban az állapotban, hogy értelmesen reagáljon olyan közlésre, ami az értelmére alapoz. Hiába mondod tehát, hogy „Látom, dühös vagy!”, az esetek egy részében a közlésed nem jut el hozzá.
2. Az esetek egy másik részében eljut hozzá a közlésed, de a gyerek úgy éli meg, hogy nem állsz mellette, hanem csak kívülről figyeled meg és ez tovább fokozhatja a zaklatottságát. Ha azt érzi, hogy ő csak megfigyelés tárgya, de valójában nem érted őket, az idegenítő lehet.
3. Az előzőnél is rosszabb, ha kritikának tekinti a közlésedet, mert ez nagyságrendileg több indulatot kelthet benne.
4. A gyerek érzelmének megnevezése nem egyenlő azzal, hogy elfogadjuk őt az általa megélt érzelemmel együtt. Úgy tűnhet, hogy az érzelem megnevezése önmagában is a gyerekkel való együttérzésünk vagy az empátia jele, de ha ezzel nem jár együtt valódi jelenlét és támogatás, akkor számára csak üres szócséplésnek hat. A gyerek érezheti úgy, hogy a szülő csak egy betanult mondatot ismétel, miközben valójában ő maga is dühös, ideges vagy tehetetlen. A gyerek ugyanis sokkal inkább válaszol az érzelmi valóságra, mint szavakra vagy azok jelentéstartalmára.
5. Főleg kisebbeknél vagy nyelvi késés esetén a „dühös” (vagy más érzelmet jelentő) kifejezés semmit nem jelent. A szülő azt hiszi, hogy ezzel segít az érzelmi tudatosság fejlesztésében, de a gyerek nem érti még az ilyen szavak jelentését.
6. Előfordulhat, hogy azonnali korlátokra van szükség. Egy gyerek, aki épp üt, rúg, harap vagy rombol, nem attól fog megnyugodni, hogy megnevezzük az érzését, hanem akkor, ha a helyzethez illő mértékben tapintatos, de világos, határozott kereteket tapasztal. Az érzelem megnevezése nem helyettesíti a keretek pontos meghatározását.
7. A „Látom, dühös vagy!” mondatok univerzálisan nem megoldások azért sem, mert a gyerekre és helyzetére vonatkozó hatásuk erősen függ a gyerek életkorától és fejlettségi szintjétől, ismereteitől, az érzelem hevességétől és a szülő pillanatnyi érzelmi állapotától és kettejük kapcsolatának mindennapi mélységétől, minőségétől. A tényleges kapcsolat, a biztonságot adó, de szabályozásra is hajlandó szülői jelenlét, és a gyakorlatban is működő stratégiák sokkal többet számítanak, mint egy jól hangzó mondat.
8. Ha a gyerek zaklatott állapotában a felnőtt nevezi meg az érzelmi állapotát, azzal csak még inkább elveszi tőle a lehetőséget arra, hogy legalább egy kis felelősséget vállaljon a saját állapotáért – vagy ha úgy tetszik, önmagáért. Még ha csak egészen parányi mértékben is vállal felelősséget magáért, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy hajlandó legyen legalább részben érdemi kommunikációt fogadni vagy kezdeményezni. A gyerek zaklatott állapotának megszüntetéséhez kulcsfontosságú, hogy helyreálljon a kommunikáció – akár részlegesen, akár teljes mértékben. A düh, a harag, a hiszti, a sértődöttség és más hasonló állapotok ugyanis – egyebek mellett – szinte mindig a kommunikáció megrendülését vagy akár teljes hiányát is jelentik.

Érzelem-visszatükrözés helyett

Amikor a gyerek zaklatott, akkor kijelentés helyett kérdezd és a kérdésbe se csomagold be, hogy mit látsz, milyen állapotban van ő! Az első célod az legyen, hogy a gyerek újra, kommunikációba kerüljön a környezetével, veled.
Kérdezheted: „Mi történik?”, „Mi a baj?”, „Van valami gond?”, „Valamit nem vettem észre?”, „Rosszat mondtam?”, „Rosszul tettem valamit?”, „Mást mondtam, mint amit vártál?”
Ahogyan kérdezed, abban lehet együttérzés sőt, a legtöbb ilyen alkalommal ezzel kifejezetten segítesz a gyereknek, de nem a szavaid jelentésével, hanem a hanghordozással mutasd együttérzésedet! Például hiba: „Ó, te szegény! Úgy sajnállak!”, ugyanez helyesen: „Mi a gond? Mivel segíthetnék?” – persze a mondat így leírva nem adja vissza az együtt érző hangulatot, ahogyan mondjuk.

Az érzelmek megnevezésének, felismerésének tanítása pedig egyáltalán nem olyan alkalomra való, amikor a gyerek zaklatott, hanem olyanra, amikor jól van. Erre kiválóan alkalmas például a Már tudom – Érzelemkártya. Ezzel már hároméves kortól tudatos módon fejleszthető a gyerek képessége az érzelmek felismerésére. Az a gyerek, aki képes felismerni mások érzelmét, könnyebben kezeli a saját nem kívánatos érzelmeit is. Érdekes módon éppen a kártyához adott útmutatóban olvasható, hogyan taníthatja a szülő az érzelmeket a gyereknek akár a kártyák használata nélkül is.

• Share on Facebook
• Tweet it
• Pin it
• Email

A szerzőről