Megáll majd a gyerekünk a saját lábán, jómódú lesz?

Megáll majd a gyerekünk a saját lábán, jómódú lesz?

Megáll majd a gyerekünk a saját lábán?

Képes lesz-e a gyerekünk, amikor felnő, bánni a pénzzel, és lesz-e olyan állása, vagy üzlete, amiből majd elég jövedelme lesz méltó életkörülmények megteremtéséhez? Jómódú lesz?

Képes lesz-e a gyerekünk, amikor felnő, bánni a pénzzel, és lesz-e olyan állása, vagy üzlete, amiből majd elég jövedelme lesz méltó életkörülmények megteremtéséhez? Jómódú lesz-e?

Amíg helyre nem áll a világ kereke, – ha ugyan megtörténik valaha, hogy egy személy értékét a társadalomban nem a pénz, hanem az szabja majd meg, hogy mennyire hasznos a közösség számára, – addig szükségünk lesz valamennyi jövedelemre.

A pénz hálátlan téma. Akármit mondunk róla, előre megjósolható, hogy indulatot kelt, mert a pénz, a szegénység és a jómód szavak rengeteg nehézségre, kudarcra emlékeztetheti az embereket.

Felsoroljuk majd azokat a hibákat, melyekkel a gyerek inkább a sikertelenség irányában haladna, ha úgy neveljük. Hátha e hibák kiemelésével a szülők könnyebben elkerülhetik azokat, s így nagyobb eséllyel nevelnek olyan gyereket, aki felnőve képes megállni a saját lábán.

A család helyzete

Nem foglalkozunk most azzal a közhellyel, hogy egy jómódú család könnyebben biztosít stabil hátteret a gyerek tanulmányaihoz, több lehetőséget a tájékozódáshoz, sportoláshoz, kultúrához. Az efféle „startbeli” különbségek megszüntetése nem a nevelés feladata. Megfelelő gyerekneveléssel viszont elérhető, hogy gyerek saját magához képest, saját lehetőségeihez képest a legtöbbet hozhassa ki magából későbbi helyzeteiben.

Annyi bizonyos, hogy ebben a társadalomban bizonyos jövedelemre szüksége lesz egy gyereknek, aki felnőtté válik, akkor is, ha „a pénz nem boldogít”. Alaposabb anyagi háttér jobb fizikai életfeltételeket, táplálkozást, oktatást, egészségügyet eredményez. Nem értek egyet azzal, hogy egy gyereket pénzorientálttá kellene tenni, mert akkor könnyen háttérbe szorulnak azok a hagyományos emberi és környezeti értékek, amelyek a személyes kapcsolatokon és művészeteken keresztül az élet valódi szépségének forrásai.

Mégis, a gyereknek, mire felnő, ki kell alakulnia egyfajta készségének anyagi dolgok, pénz és tárgyak birtoklására. Akinél ez nem jön létre, annak felnőttként állandó problémái lesznek azzal, hogy használható, jó minőségű ruházata, tárgyai, lakása legyen, és egyéb olyan kívánatos életkörülményei, ami még szükséges számára az adott társadalmi helyzetben.

A szülő elvárásai

A szülőnek valószínűleg vannak elképzelései arról, hogy milyen életminőséget érjen el gyerek, ha felnő. A szülői minta számít majd, de a döntést végül a felnövekvő gyerek fogja meghozni. Addig amíg ezt megteszi, jó ha segítünk létrehozni és fenntartani az anyagi dolgok kezelésének képességét. Nem tanácsos számára előre megszabni, hogy milyen anyagi javakkal kell majd rendelkeznie, ha felnő, mert akkor ezzel mi adjuk neki a célt ebben az irányban, márpedig az emberek boldogabbak, ha a maguk által kialakított célok felé haladnak.

Az is előfordulhat, hogy az, ami a szülő szerint elengedhetetlen az élethez, nem lesz már fontos húsz év múlva. Ki tudja ma megmondani, hogy a környezetvédelem érdekében nem az lesz-e a divat, hogy az emberek lenézik majd azokat, akik nem közösségi közlekedési eszközökön járnak, hanem pazarló és a környezetet jobban terhelő autókkal?

Ettől még nagyon is érthető, ha egy szülő azt szeretné, hogy felnőtt gyermekeinek jusson majd mindenre.

Van mit megtanítanunk a gyerekünknek

Láttunk már jómódú családot, amelyben felnövő gyerek nem tudott bánni a pénzzel, és mindent elherdált, amit a szülei nekiadtak vagy ráhagytak. Találkoztunk olyannal is, hogy valakinek a szülei szűkös lehetőségek között is megoldották, hogy a gyerek a legtöbbet hozhassa ki magából akár otthoni jó példa, nevelés, iskolai oktatás, akár gyakorlás vagy más tényezőknek köszönhetően.

Miért van az, hogy némely jómódú család gyereke elherdálja a vagyont? Csak annyi volna a válasz, hogy azért, mert neki nem kellett megküzdenie érte? Akkor a másik szülő gyereke miért tudta megtartani, esetleg még gyarapítani is?

Vannak, akik ugyanolyan társadalmi körülmények között gyarapodni fognak, míg más gyerekek, pénzügyeikben is sikeresek lesznek, amikor felnőnek.

A nevelésbeli különbségek tehát kihatnak arra, hogy a gyerek majd felnőttként mennyire lesz sikeres anyagilag.

Persze mindenféle nevelési hátrány és élethelyzet ellenére, az ember felnőttként megfoghatja saját inge gallérját és kiemelheti magát annál fogva, de ezért csak tekintsük át, mit tehetünk a gyerekünk érdekében. Az is fontos, hogy mit ne rontsunk el a nevelésben, ha sikeres felnőttet akarunk a gyerekünkből.

Nem lehet elég korán kezdeni

A gyerek elég sokáig csak kapja azokat a tárgyakat, melyek az övéi. Kap cipőt, ruhát, játékot, táskát, tanszereket. A pénz a gyermekkor elején még nem bír nagy jelentőséggel számára. Már ekkor el kell azonban kezdenie a szülőnek megtanítani a gyerek számára a csere fogalmát. Ez nem nehéz, mivel a gyerek szívesen segít, ha nem szoktatják le róla.

Hagyjuk, hogy rendet csináljon, akkor is, h kezdetben rossz helyre teszi is dolgokat. Fogadjuk el tőle, ha sepreget, akármilyen ügyetlenül is teszi. Minden amivel hozzájárul a család életéhez, az erősíti nála saját hasznosságának tapasztalatát, ha megkapja érte a dicséretet. Ha a hibákra helyezzük a hangsúlyt, hamar leszoktatjuk a segítségről.

Amikor a segítségről leszoktatjuk, azzal azt érjük el, hogy ő ne nyújtson cserét azért, amit kap. A gyerek sok gondoskodást kaphat a szüleitől, amit ő viszonozni szeretne. Behoz az udvarról egy a kezében agyongyötört virágot vagy dudvát, és azt lesi, hogy anya örül-e. Ez a virág ekkor az ő cseréje mindazért, amit anyától kap. (Ez nem jelenti az, hogy ne létezne benne önzetlenség.)

Miért ártalmas, ha nem fogadjuk el a kisgyerekek ajándékát vagy segítségét? Azért mert a pénzt is cserében kapjuk valamiért, amit nyújtottunk. Ha a gyereknek az az elképzelése alakul ki magáról, hogy ő nem tud adni semmi értékeset cserében, akkor ezzel csökkentjük azt is, hogy felnőttként elegendő pénzt kapjon a munkájáért vagy azért az áruért, amit termel vagy amivel kereskedik.

A gyereknek szeretné hasznosnak érezni magát

Majdnem minden közmondás sántít egy kicsit, így az is, hogy „aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli”. Azonban sokat segíthetünk a gyereknek azzal, ha úgy neveljük, hogy megbecsülje a dolgait, mert az a gyerek akinek gyerekkorban megengedik, hogy pazaroljon, tönkre tegyen dolgokat következmények nélkül, annak gondjai lesznek felnőttként a tulajdon megszerzésével és megtartásával.

Mai témánk nem annak a technikája, hogyan neveljük úgy a gyereket úgy, hogy megbecsülje azt, amije van, de arra azért érdemes ránézni ezen a ponton, hogy olyan arányban becsüli majd meg a dolgait, amilyen arányban tennie is kell értük, vagy amilyen arányban megdicsérik érte, ha jól viseli gondját saját dolgainak. Sok családban ügyes és nagyon hasznos pontrendszert használnak arra, hogy a gyerek megszerezhessen valamit. Kifejezetten hasznos, ha kisebb nagyobb célokért már a gyerekkorban is meg kell dolgoznia az embernek.

Ez csökkenti a tétlenséget, növeli az aktivitást és a hasznosság érzését. A hasznosság érzése jót tesz a jövedelem növekedésének. Egy önmagát haszontalannak érző munkavállaló ritkán mer odamenni a főnökéhez, hogy ezt kérdezze: „Nézze, én igen sok hasznot hajtok a cégnek, de szívesen dolgozom akár újabb projekten is, ami még több bevételt hozna a cégnek, és persze így kaphatnék én is valamivel több jövedelmet.”

A jól ismert pontrendszer

Jó lenne tehát, ha minden családban lenne valami olyan gyakorlat, egy rendszer, ami inspirálná a gyereket, hogy tegyen valamit azért, hogy cserében megkapjon valamit, amire vágyik. Ha enélkül elégítjük ki minden kívánságát, akkor elmulasztjuk ezt a gyermekkorban fontos lehetőséget. Ha egy családban annyira szűk az anyagi lehetőség, hogy a szülőknek nehézséget okozna, hogy kigazdálkodjanak valami pár ezer forintos dolgot, amiért a gyerek megküzdhetne, akkor valami családon kívüli bevételi lehetőség után kell nézni, például összeszedni a szomszéd kertben a lehullott faleveleket – már ha a szomszéd hajlik egy ilyen megoldásra.

Vigyázzunk, hogy amit várunk tőle, az ne haladja meg az erejét, képességét, erre fordítható idejét.

Bármilyen rendszert is alakítasz ki, jól teszed, ha a gyerekkel erről teljes egyetértést alakítasz ki, különben azt tapasztalod, hogy nem csinál majd semmit. Arra azért ügyelni kell, hogy a „pontrendszer” vagy bármi hasonló, időnként módosításra szorul, ahogyan növekszik a gyerek, mert nagyon is elvárja majd, hogy komolyabb feladatokat kapjon, hiszen akkor érzi majd értékesnek magát.

A pénz, és a tárgyak értéke

A kisgyerek még nem érti a pénz és az érte kapható dolgok viszonyát, nem tudja mi sok és mi kevés. Ezt tapasztalja is sok szülő, amikor a gyerek nagy boldogan hazajön az oviból, és büszkén mutatja, hogy gyönyörű új távirányítós autóját elcserélte egy kopott vasautóra, aminek két kerek már nincs meg.

Amikor együtt vásároltok jól teszed, ha megmondod, hogy mi mennyibe kerül, persze csak azután, hogy a gyerek számfogalma már megengedi számára ennek megértését. Amikor egy gyerek fagyira kér pénzt, akkor arról sem tudja, hogy az sok vagy kevés. Az arányok említése segíthet neked. Ha szeretne egy játékot, de még gyűjteni kell rá, akkor elmondhatod neki, hogy az áráért hány fagyit lehetne venni.

Ha akarsz, beszélhetsz neki arról, hogy mennyi egy havi fizetésed vagy bevételed. Ezt is úgy érti meg legkönnyebben a gyerek, ha beszélsz arról is, hogy mennyibe kerülnek a család legfontosabb kiadásai. Ha túl nagy számokról lenne szó, és azt a gyerek még nem érhetné meg, akkor tehetsz összehasonlítást valami más olyan dologgal, amiről ő tudja, hogy értékes vagy fontos.

Ne nagyítsuk fel túlságosan a pénz szerepét, mert ha túl nagy fontosságot tulajdonítunk neki, akkor könnyen pénzorientálttá tehetjük a gyereket, ha pedig túlságosan lekicsinyeljük a jelentőségét, akkor azzal azt érhetjük el, hogy anyagi dolgokat tekintve felelőtlen felnőtt válik belőle.

Van pénz, nincs pénz

A gyerek hamar találkozik a pénzzel, például akkor, amikor pénzt ad neki a szülő, hogy most ő fizessen a boltban, vagy akkor, amikor azt mondják neki, hogy „erre nincs pénzünk”. Nincs azon semmi szégyellnivaló, ha valakinek azt kell mondania, hogy „erre most nincs elég pénzünk”. A megfogalmazáson azonban sok múlik. Az „erre nincs pénzünk” elég reménytelen kijelentés, és szerencsésebb azt mondani, hogy „erre MOST nincs ELÉG pénzünk”.

Gondolhatod, hogy ez csak játék a szavakkal, de ha hozzáteszed azt szót, hogy „most”, akkor nyitva hagyod annak a lehetőségét, hogy hamarosan lesz elég pénz. Ha hozzáteszed azt is, hogy „elég”, azzal azt jelzed, hogy amúgy van pénz, csak éppen másra kell.

Ha a gyerek állandóan azt hallja, hogy nincs pénz, akkor könnyen magáévá teszi ezt, és eszerint viselkedik majd olyan esetekben is, amikor pedig van pénz. A „nincs most pénz erre” kifejezés helyett jobb, ha azt mondjuk neki, hogy másra gyűjtünk most, mert ez legalább egy tudatos irány.

Pénz és alapvető nevelési hibák

Ha az ember hosszú ideig sikertelen valamiben, akkor könnyen hajlik arra, hogy lekicsinyelje azt, amit el szeretett volna érni. Ez azért van, mert ha lekicsinyli a célt, akkor már nem érzi olyan nagy problémának, hogy nem érte el. Végül is, „nem olyan fontos”. Ennél tovább is mennek néha és valami ilyesmit mondanak: „Igaz, hogy nem lettem gazdag, de hát a jómódú emberek korruptak, és akar a fene becstelen lenni.”

A gyerek pedig azt hallja ebben a családban, hogy a gazdagok tisztességtelenül szerezték a pénzt, irigyek és csak másokon élősködnek. Szeretne akkor ez a gyerek jómódúvá válni, vagyonra szert tenni, gazdagnak lenni? Talán szavakban igen, de erősen munkálkodik benne az ellenkező irányban az, hogy miként vélekednek a szülei egy ilyen emberről.

Ha tehát azt akarod, hogy ne legyen semmije amikor felnő, akkor csak szidd a gazdagokat!

Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének tisztességtelen gazdagok is, vagy olyanok, akik semmit sem tettek a gazdagodásért. Vannak azonban olyanok is, akik az ölükbe hullott gazdagságot jótékony célokra használják. Híres zenészek akik ráadásul meg is küzdöttek a jövedelméért, számos nemes célt támogatnak, küzdenek például az őserdők és elefántok megmaradásáért.

Ugye hallottunk már olyat, hogy „Az a mocskos pénz!” Akkor viszont miért akarjon valaki sokat belőle, ha mocskos?

Hasonlóan hiba arra kérni a gyereket, hogy mindig mosson kezet, miután pénzzel bánt, mert az annyi ember kezén ment már át, hogy nagyon koszos. Könnyen előfordulhat ugyanis, emiatt is távol tartja majd magát a pénztől.

Takarékosság

Érdemes takarékoskodásra is nevelnünk a gyereket. Ha viszont azt tanítjuk neki, hogy semmilyen pénzt ne költsön el, akkor azzal inkább zsugorivá és maximalistává tesszük, nem pedig takarékossá.

Sok buktató van anyagi boldogulás témában a neveléssel összefüggésben, de ennek ellenére, mint szülő se legyél maximalista magaddal. Igen, néha elrontunk valamit a nevelésben ezzel kapcsolatban is. A tendencia, az irány fontosabb, mint az alkalmankénti helytelen megoldás. A legfontosabb mint annyi minden másban, a példamutatás.

A gyerek könnyen magáévá teheti a szülő pénzhez való hozzáállását.

Ha állandóan dráma van a pénz körül, akkor ebből azt tanulja, hogy a pénz bonyolult és sok problémát okozó dolog, amitől jobb távol maradni. Ha pedig egy családban minden a pénz körül forog, akkor könnyen meglehet, hogy az ő életét is a pénz utáni állandó hajsza vagy vágyakozás tölti majd ki.

Láttunk már gazdag embereket, akik nem tudtak mit kezdeni bőséges anyagi erőforrásaikkal , s ennek ellenére boldogtalanok voltak. Ami a pénzt és az anyagi dolgokat illeti, a leghasznosabb a gyerek számára, ha a szülők kiegyensúlyozott hozzáállást tanúsítanak, és nem kicsinylik le a dolgok birtoklásának jelentőségét, de nem is hangsúlyozzák túl azokat.

Tehát nem felejtenek el úgy élni, hogy azzal példázzák azt, hogy a boldogságot jobban szolgálják az emberi kapcsolatokban rejlő mélységek, amivel szemben az anyagi javak utáni mértéktelen törekvés biztos út a lelki béke elvesztéséhez és az örök elégedetlenséghez. Mivel minden pénznél lehetne több pénz, ezért az, akit ez hajt, sosem ér célba. Ezzel szemben az aki személyesen értékes lesz mások számára, sokszor érez majd örömet, … de ez már filozófia. A pénz pedig nem elég jó filozófia, bár sokan megpróbálták már azzá tenni.

Zárszó

Koránt sem állítom, hogy érintettünk minden olyan összetevőt, ami befolyásolja majd gyerekünk anyagi boldogulását, amikor felnő, inkább azt mondhatjuk, hogy alaposan belekezdtünk a témába. Még azt sem részleteztük, hogyan hat az oktatás, az iskolai élet, a képzés a felnövekvő gyerek esélyeire.

Amiket viszont érintettünk, elég fontos tényezők, és mutatják, hogy látszólag jelentéktelennek tűnő dolgok is milyen mértékben hathatnak arra, hogy képes lesz-e gyerekünk megállni a saját lábán.

Novák Ferenc
társ a nevelésben

Feliratkozás a gyereknevelésről szóló pedagógus hírlevélre
Feliratkozás a gyereknevelésről szóló pedagógus hírlevélre
Szólj hozzá!

Maradjunk kapcsolatban

Gyermeknevelés - Közösségi Média

Kategóriák