Vannak helyzetek, amikor a szülő furcsállja, hogy váratlanul túl sokat mozog a gyerek vagy túl keveset, és nem feltétlenül érti a helyzetet. Most nem a sportról lesz szó, és nem is SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekekről. Az, hogy mi sok és mi kevés, attól is függ, hogy ezt éppen melyik pedagógus vagy szülő nézőpontjából tekintjük, azonban ennél lényegesebb, hogy a gyermek mozgása, mozgásmennyiségének változása is kommunikáció.
A testbeszéd előtt
Nem a sokak által ismert vagy ismerni vélt testbeszédről lesz szó. Ki nem látta még ugyanis például egy gyerek lassú, vonakodó, nem a cél irányában haladó lépéseit, amikor valami olyanra kérték meg, ami nem volt kedvére való? Ez a testbeszéd tárgyába tartozik, és igen sok szülő érti gyermeke ilyen jelzéseit.
Minél idősebb egy gyerek, annál több kifejezés áll rendelkezésére, hogy megbeszélhessen valamit a felnőttekkel, míg a kisebbek gyakran másféle módon fejezik ki magukat, nem csak szavakkal. Ezek egyike a mozgás, főleg annak sebesség és mennyisége.
Sokat mozog a gyerek?
Amikor felnőttek nyugodtan beszélgetnek egymással, akkor elég zavaró lehet számukra a körülöttük rohangáló gyerek, aki pedig nyilvánvalóan az ő figyelmüket szeretné megszerezni ekkor. Ilyenkor előfordul, hogy rászólnak: ”Ne rohangálj már annyit!” vagy „Nem látod, hogy zavarsz minket?” Nos, a gyerek ilyenkor nagyon is látja, hogy „zavar”, bár ő ezt nem így nevezné, hiszen egyszerűen csak ezt a módját találja annak, hogy kommunikációba kerüljön a szülőkkel.
Ahhoz, hogy érthető legyen a gyerek viselkedése, nekünk, felnőtteknek csak azt kell figyelembe vennünk, hogy amikor körülöttünk tesz-vesz, akkor is kommunikál, és ilyen jellegű „üzeneteinek” száma valószínűleg jóval meghaladja szóbeli közléseinek mennyiségét.
Nyilvánvalóan vannak családok, ahol a szóbeli kommunikáció mennyisége magasabb, mert a szülők tisztában vannak azzal, hogy a gyermeknevelésben a figyelem a legértékesebb „valuta”. Az is nyilvánvaló, hogy azokban a családokban, melyekben a szülőknek szinte minden idejét leköti a megélhetésért való küzdelem, ott a gyerek többször kényszerül igénybe venni a mozgást, mint kommunikációs megoldást.
Most nincs időm
Talán nincs szülő, aki ne mondta még a gyerekének, hogy „most nem érek rá”, s ez természetes, hiszen amikor ez a valós helyzet, akkor ez az őszinte válasz. A gyerek normális esetben ezt méltányolja is, megérti, hogy most alkalmatlan az időpont az anyával vagy apával való beszélgetésre.
Amikor viszont a szülők túl gyakran vagy indokolatlanul használják azt, hogy „most nincs idő”, akkor a gyerek ezt egyre kevésbé veszi majd komolyan, mivel sejti is, hogy ez legtöbbször nem is igaz. Általában még ekkor is marad a szülőnek annyi tisztelete, hogy a gyerek nem fogja őt meghazudtolni, de ne lepődjük majd meg, ha emiatt egyre többször használja majd beszéd, kérdés, kérés helyett a mozgást közlésre és a figyelem megszerzésére.
A testbeszéd másodlagos
A gyerek testbeszédének ismerete nem elsődleges dolog. Persze, hogy lehetne némi haszna, ha tudnánk , hogy így vagy úgy tartva a kezét az „ezt és ezt” jelenti, de miért mennénk ilyen messzire, ha még a mozgás mennyiségéből sem értünk?
Előbb ismerd meg azt, mikor, milyen céllal mozog t9bbet vagy gyorsabban a gyerek, mert ez hamarabb hoz számotokra gyakorlatias hasznokat a gyermeknevelésben.
Az arányokon múlik
Senki sem szereti, ha állandóan megzavarják. Ha azt vesszük észre, hogy a gyerek feltűnően sokat izeg-mozog körülöttünk, többet és másként, mint ahogyan megszoktuk, akkor több figyelmet igényel. Adjunk neki valós figyelmet! E mellett lehet nekünk fontos megbeszélni valónk, és ezt meg is érti a gyerek egy bizonyos „egészséges” mennyiségig.
A megoldás az arányokon múlik! Legyen olyan idő, ami teljesen a gyereké. Ekkor nincs mellettünk mobiltelefon. Semmilyen bejövő üzenet nem lehet olyan fontos, hogy azzal kezdjünk foglalkozni, mert akkor a gyerek úgy érzi majd, hogy ő sosem az első nálunk. Ha rendszeres van olyan időnk, ami egyedül csak a gyereké, akkor hamarosan azt veszed majd észre, hogy sokkal megértőbb veled, amikor azt mondod, „Most sajnos más dolgom van.”
Bár most erről volt szó, a gyerek mozgásának mennyisége és sebessége nem csak a figyelem megszerzéséről szólhat. Jelezheti például a gyerek valamivel kapcsolatos egyetértését vagy ellenkezőleg, a tiltakozását és még más dolgokat is. A lényeg azonban az, hogy vedd észre és értsd meg, ha jellemzően megváltozik a gyerek sebessége, mert ő üzen ezzel.