Aki hallotta valaha az ISKOLA szót, biztosan meg tudja mondani, MIÉRT NEM SZERETETT odajárni. Aki pedig valaha is foglalkozott a JÓ ISKOLA megteremtésének gondolatával, az biztosan hallott SIR KEN ROBINSONRÓL, hiszen nála többet aligha küzdött bárki is az oktatási rendszer világszintű megújításáért. Ken Robinson, brit előadó és szerző, a világ legnagyobb hatású oktatási reformere márciusban lenne 74 éves, s bár írásom minden gondolatával NEKED SZERETNÉK SEGÍTENI, egyúttal őrá emlékezem. Egyik kedvenc idézetem tőle:
„Néhány igen kiváló, kreatív ismerősöm nem teljesített túl jól az iskolában. Sokan közülük nem igazán jöttek rá, mihez is tudnának kezdeni – kik is ők valójában – amíg el nem hagyták az iskolát és KI NEM GYÓGYULTAK AZ OKTATÁSBÓL.”
Ugye TE IS ÉREZTED MÁR talán ugyanezt a saját bőrödön, vagy valami hasonlót a gyermekeddel kapcsolatban. A diákok egy része ténylegesen belebetegszik az iskolában töltött évekbe és sokan éppen azután kapnak szárnyra, miután kiszabadulnak onnan.
DE MI A BAJ AZ ISKOLÁKKAL?
Robinson három szóban megadja a választ: MEGÖLIK A KREATIVITÁST.
Elmondása szerint a közoktatás jelenlegi formája az ipari forradalom idején alakult ki és a gyárakba szükséges munkaerő kinevelésére kiválóan alkalmas volt. Ugyanúgy, mint egy üzemben, a bemenő termékből a gyártási folyamat végére egy szabvány végtermék keletkezett, az iskolapadból is a szükséges SZABVÁNYNAK MEGFELELŐ dolgozó-palánta lépett ki. Ez az ipari jelleg mind a mai napig fennáll és iskolák százezrei ontják magukból az uniformizált képzés által formára gyúrt „egyedeket”. Márpedig az ember egy élő szervezet, fejlődése biológiai folyamat, amelynek változásait nem lehet előre programozni. A „bemenő termékből” minden egyes emberi lény esetében teljesen más „kimenő terméket” kapunk, s az iskolák ezt a törvényszerűséget figyelmen kívül hagyva próbálnak mégis hasonló végterméket produkálni.
Az ISKOLA tehát menetel az ősrégi rendszer és a merev tananyag mentén, megkövetelve az ELŐÍRT TANANYAGOT, figyelmen kívül hagyva egy elég fontos szereplőt: magát az egyént, a gyereket!
Mi SZÜLŐK is látjuk mindezt, de mégis próbáljuk tanulásra ösztönözni őt, nyúzzuk a jó jegyekért, mit is tehetnénk mást, hiszen a TOVÁBBTANULÁSHOZ az kell.
A GYEREK nagyjából annyit érzékel, hogy temérdek órája miatt állandóan fáradt és túlterhelt. FOGALMA SINCS, mit miért tanul, ezért aztán közönyösen és rossz kedvvel jár iskolába. Nem lát célt, nincs motiváció és érdeklődés.
Robinson a GYEREKET ÉS ANNAK SZEMÉLYRESZABOTT FEJLŐDÉSÉT állítaná az oktatás központjába, javaslataiban világosan megfogalmazza a kiút három kulcselemét.
Feltétlenül SZÜKSÉGES LENNE:
- egy sokkal változatosabb tanterv az iskolák számára, amely teret enged az egyénre szabott fejlődésnek,
- nagyon jól képzett tanerő által irányított kreatív oktatás, amely képes felébreszteni a természetes kíváncsiságot,
- az egységesített értékelési rendszer leépítése, annak helyettesítése egyéni, kreativitást ösztönző módszerekkel.
Az internet világában a tananyag „leadására” már nem is igazán kell tanár. A szenvedély, a mindannyiunkban rejlő kreatív lehetőségek felszabadítása, a SAJÁT ÚT megtalálása lenne a cél, amelyhez az iskola keretet és ebben támogató pedagógusokat biztosít. A tanár már többé nem „ismeret szállító”, hanem az egyéni úton „ösztöntő és segítő kísérő”.
Az oktatás természetes rendszer, nem mechanikus. A folyamat mindenkinél más, így a szabvány tananyag és szabvány tesztek alkalmatlanok az egyéni képességek mérésére, mégis ennek tesszük ki a gyerekeinket hosszú éveken keresztül. Mi szülők is NAGYOT HIBÁZUNK, amikor a kitűnő bizonyítványért hajtjuk gyermekünket, vagy másokkal hasonlítgatjuk őket, miközben egyenlőtlen feltételekkel küzdenek, és pont az ő képességeik, vágyaik, szenvedélyük marad észrevétlen. Épp úgy, mint a közismert karikatúrán, ahol teljesen „igazságosan” mindenki egyforma feladatot kap: fel kell mászni egy fára. A gond csak annyi, hogy a résztvevők közt a majmok mellett ott vannak az elefántok és a halak is.
MIT TEHET A SZÜLŐ?
Szélmalomharcnak tűnik felvenni a küzdelmet egy ilyen elavult rendszerrel, de nem is az a szülő dolga. Neki értenie kell, milyen körülmények között tanul ma egy gyermek és PÓTOLNIA KELL azokat az alapvető hiányosságokat, amikre az iskolák többsége jelenleg még nem képes. Mire gondolok pontosan?
- A gyerekem otthon nem egyenlő az osztályzattal, az iskolai mércének nincs köze a szülői szeretethez és jutalmazáshoz. Pontosan ugyanúgy szeretem, ha nem tud ötöst kapni valamiből, ha nem kitűnő, ha bizonyos tantárgyak nem érdeklik.
- Jól ismerem a gyerekemet, FIGYELEK RÁ, KÉRDEZEK ÉS MEGHALLGATOM, igyekszem kideríteni miben jó, mit szeret csinálni és mire vágyik.
- Ha már az iskolának nem megy, ÉN A SZÜLŐ ébresztek benne kíváncsiságot új dolgok iránt, ösztönzöm, motiválom és mutatok neki lehetőségeket a tantárgyakon túl is.
- Nem úgy kelek a gyermekem védelmére, hogy a tanárt szidom, hanem elmagyarázom neki az iskola hiányosságait, biztosítom róla, hogy a család másképp működik, és közösen próbáljuk ellensúlyozni az állandó stresszt és frusztrációt okozó helyzeteket.
Amíg az oktatásban nem változik semmi, addig ez is a szülők dolga sajnos. Az iskolába lépéstől kezdődő szülői feladatokról (humorral fűszerezve) bővebben olvashatsz itt:
És hogy a téma mekkora érdeklődésre tart számot, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Ken Robinson „Az iskolák megölik a kreativitást?” címmel, 2006-ban tartott TED előadása azóta is a valaha volt legnézettebb TED előadás, több mint 75 millió megtekintéssel. Munkássága mai napig inspirálja a pedagógusokat és diákokat szerte a világon. Sir Ken Robinsonról még többet megtudhatsz, ha ide klikkelsz:
Ha pedig abban szeretnél segítséget, hogyan fedezhetjük fel, mi is valójában az, amivel gyermekünk igazán szeret foglalkozni, miben teljesedik ki, mi lehet, ami esetleg megélhetést biztosít majd neki a jövőben, (vagy talán még a sajátodat sem találtad meg!) akkor klikk ide! Letölthető mellékletekkel ellátott részletes útmutatót kapsz „Alkotó elemed” megtalálásához.
Ha tetszett az írás és a szívesen elolvasnád a szerző könyvét, klikk ide!
Varga Mónika
A Beírás felnőtteknek című könyv szerzője