Segítség! Agresszív a gyerekem! 1. rész

Segítség! Agresszív a gyerekem! I.

1. rész: Az agresszió gyökere


Az agresszív gyerekekről szóló sorozat első részében arról lesz szó, hogy mi az agresszió gyökere, mert a nevelő szándék csak akkor vezet majd eredményre, ha ismerjük a jelenség mögött meghúzódó egyszerű logikát.

Sok keserűség éri azt a szülőt, akinek a gyerekét rendszeresen bántja más gyerek, az iskolában vagy az óvodában. Ennél azonban nehezebb élethelyzetben van az a szülő, akinek a saját gyereke agresszív.

Ha valaki esetleg úgy gondolná, hogy kár az agresszív gyerek szüleinek segíteni, akkor az nem veszi figyelembe, hogy azzal, hogy segítünk megszüntetni egy agresszív gyerek viselkedésmintáját, azzal rengeteg olyan gyereknek segítettünk, akik amúgy áldozatai lettek volna ennek a gyereknek.

Verve lenni rosszabb?


Hallani persze olyan szülőről, aki büszke arra, hogy a gyereke még beszélni sem tudott, amikor már annyira „életrevaló” volt, hogy könnyedén kicsavarta más gyerek kezéből a homokozóban a játékot. Más szülőnek pedig elege van abból, hogy az ő gyereke a „pofozógép”, tehát az erőszakos tettek kárvallottja.

Nem mintha nem létezne középút, de ezen a módon a szülők könnyen két ellenkező, egymással szemben álló oldalra rendeződnek. Az egyik oldalon a sérelmek okozóinak szülei, míg a másikon a sérelmek elszenvedőinek szülei. Jóérzésű ember azután könnyen mond ítéletet valahogy így: „azért nehogy azt a szülőt sajnáljuk már, akinek a gyereke agresszív”.

Pedagógusoknak is jól jön a segítség


Nem a sajnálat itt a lényeg. Valószínűleg azonban tonnányi mennyiséget írtak már arról, hogy mit tehet egy szülő, akinek a gyerekét más gyerekek bántalmazzák, de segítségre szorul az a szülő is, akinek agresszív a gyereke, mert ennek a problémának a megoldására kevesebb pedagógiai megoldás született eddig.

Segítsünk itt azoknak a pedagógusoknak és szülőknek, akik szeretnének visszafordítani egy vagy több gyereket az erőszakos útról. Azoknak, akik szeretnék, és el is határozzák, hogy megoldják a problémát. Ha a szülőnek, tanárnak vagy óvónőnek segítünk, akkor rajtuk keresztül az agresszív gyereknek is segítünk megszüntetni jellemző viselkedésüket. Így a szelídebb diákoknak is hasznára leszünk, mert kevesebb atrocitás éri majd őket.

Az agresszív viselkedés gyökere


Az agresszív gyerek problémájának megoldásához először meg kell érteni az agresszív viselkedés hátterét. Erre most mondhatja egy szkeptikus felnőtt, hogy ha ezt tudnánk, akkor nem csak verekedés nem lenne, de bűnözés és talán háborúk sem. A háborúk azonban egy egészen más téma, mert a háború nem annyira a háborúba küldött egyén agresszióját tükrözi, hanem inkább azon vezetőinek agresszív hozzáállását, akik őket mások legyilkolására küldték.

Adott tehát a szituáció: egy agresszív gyerek valamiért rendszeresen helytelen, másokat sértő vagy tettlegesen bántó megoldást választ a konfliktushelyzetei megoldására.

Vajon miért gondolja ez a gyerek megfelelő megoldásnak az agressziót? A válasz kíméletlen és egyszerű. Egyrészt azért, mert úgy tapasztalta, hogy ez „működik”, másrészt pedig tévesen úgy gondolja, hogy nincs jobb megoldás, vagy nem is gondol másfélére.

Mit jelent számára, hogy az agresszió „működik”? Azt, hogy így legyőzi a másikat. Így eléri a célját. Elveszi a másik labdáját, szándékosan tönkreteszi a másik játékát, megveri a másikat, hogy az ő akarata érvényesüljön. Ő nem érzi a súlyát annak, hogy milyen alantas eszközzel győz, milyen jellemtelen tettel gyűr maga alá másokat.

Ne keverjük össze az agresszivitást az ingerültséggel!


Ide kívánkozik egy megjegyzés: ne tekintsük általában agresszívnak azt a gyereket, aki igen ritkán hangossá vagy fenyegetővé válik, mert a pillanatnyi idegességnek és robbanékonyságnak többféle egyszerű oka is lehet.

Okozhat ingerültséget az, hogy a gyerek nem evett eleget, vagy túl sok cukros ételt evett, energiaitalt ivott, rendszeresen nem alszik eleget, vagy esetleg csak mára nem aludta ki magát. Okozhatja az is, hogy a környezete felheccelte, csúfolták, ugratták, piszkálták.

Megfigyelhető, hogy az ingerült gyerek csak azt szeretné, hogy hagyják békén. Amikor ezt nem teszik, akkor átmenetileg agresszívvá válhat, de hamarosan visszazökkenhet békésebb természetébe.

A testi, fizikai okokat a szülőknek vagy a szülőkkel való együttműködésben kell megoldani. Amikor más gyerekek piszkálódása tesz ingerültté egy diákot, akkor abban a pedagógus tud segíteni a többi gyerek kezelésével. Bár itt most megjelenik egy jogos kérdés az olvasóban, hogy ezt miként, de jelen írás nem erről szól.

Mit veszít és mit veszített már el az agresszív gyerek?


Azt hinnénk, hogy az agresszív gyerek állandóan győztes, mert külső megfigyelőként ezt látjuk. Ő ezt nem mindig érzi úgy. „Neki győztesnek kell lennie”.

Az agresszív gyerek „bármi áron” akar győzni. Olyan luxus számára a vereség, hogy nem engedheti azt meg magának.

Mi az ára a győzelmének? Az egyik ár nem az övé: ez az áldozat fájdalma.
A másik ár viszont a saját önbecsülésének teljes leépülése. Ezzel együtt jár a közösség kitaszító reakciója. Nem csak egy jó közösség, de még egy átlagos is védi a tagjait azzal, hogy kiközösíti azokat, akik kárára vannak tagjainak. Ennek az sem mond ellent, hogy az erőszakos gyerek nem mindig marad magára, hanem néhány hasonló társával klikket alkot. Ez a nagyobb közösség, az osztály számára csak rosszabb.

Honnan származik az agresszív viselkedésminta?

A gyerekek általában nem születnek sem rossznak, sem agresszívnek. Akkor hogyan jut el egy mosolygós, barátságos, mondjuk egy éves gyerek oda, hogy már nyoma sincs a kedvességének, és őrjöngő dühvel tapossa szét a virágokat a parkban?

Az agresszív viselkedésminta egyrészt más gyerekek vagy felnőttek „sikeres” agresszív viselkedésének, tehát mások „győztes megoldásainak” megtapasztalásából származik. Valamilyen mértékben pedig a gyerek saját, következmények nélküli, akár nem is szándékos hibáiból.

Ha ön, mint szülő, már bánt durván a gyerekével, akkor most ne kezdje hibáztatni magát, mert még ha hibázott is, nem önről szól, ami itt jön. Az igazán agresszív szülők ugyanis nem nagyon olvasnak olyan írásokat, melyek agresszív gyerekekről és viselkedésük megoldásáról szólnak.

Elég gyakori, hogy amikor egy pedagógus találkozik az erőszakos gyerek szüleivel, akkor felfedezi, hogy valamelyik szülő is hajlik az agresszivitásra. Ilyenkor sejthető, hogy ő a minta a gyerek számára. Ha a szülő fizikai erejével, kényszerítéssel vagy tettlegességgel éri el, hogy a gyerek azt tegye, amit ő mond, akkor ezzel arra tanítja a gyerekét, hogy „így lehet elérni, hogy a másik fölé kerekedj” és „az akaratod érvényesüljön”.

Itt most a kommunikációval kezelhető, nem pedig azokra az esetekre koncentrálunk, amikor a gyerek annyira agresszív környezetben van, hogy csak az abból való kimenekítése jelentene segítséget.

Nem mindig a szülő a minta




Verés nélkül, például kiabálással, tehát másféle igen erélyes viselkedéssel is elérheti a szülő, hogy a gyerek agresszív viselkedési mintát kezdjen használni. Valójában, és főleg hosszú távon, nem sokat ér az, amit a szülő nem barátságos kommunikációval, hanem kiabálással, morgással, fizikai erővel ér el a gyereknél.

Nem csak a szülő okozhatja azonban a gyereknél az agresszív viselkedésminta követését. A minta forrása lehet egy másik családtag, nagyobb testvér, rokon, egy feladatát „félreértelmező” tanár, óvónő is, de ide sorolhatjuk az agresszív filmeket és kíméletlen, gyilkos harcokat szimuláló, de nagyon is valóságosnak ható játékprogramok korlátlan használatát is.

Az agresszív viselkedés megszüntetése


Az agresszív gyerek helyzetének megoldásával a II. és III. rész foglalkozik hamarosan. Akár szülőként, akár mint pedagógus szeretnénk segíteni a gyereknek vagy az egész osztályközösségnek, érdemes összegezni az eddigieket.

Annak a gyökere, hogy másokat fizikai erővel győzzön le, az az, hogy a gyerek megfigyelte, majd megszokta, hogy így győzni tud, és nem gondolja, hogy más módon is elérhetné a céljait.

E megfigyelésének forrása az, hogy más gyerekeket vagy felnőtteket megfigyelve arra a következtetésre jut, hogy az győz, aki fizikai erőt használ. Ezeket a megfigyeléseit megerősítik saját kezdeti hibái, és az ezekre építkező saját korábbi agresszív módon elért „sikerei”.

Ezután az alapozás után a következő rész arról szól majd, hogy mit tegyek tehát, ha agresszív a gyerekem.


Ön pedagógus? Jöjjön el!

Hozzászólás

Maradjunk kapcsolatban

Gyermeknevelés - Közösségi Média

Kategória