Ha egy szülő gyakran tűnődik el azon, hogy „Mi legyen a gyerek büntetése?”, az nem jelenti automatikusan azt, hogy rosszat akar a gyerekének. Inkább azt mutatja, hogy kifogyott a pozitív, gyakorlatias nevelési megoldásokból, ötletekből. Ezért, ha gyakran jut olyasmi az eszedbe, hogy „Most már elég, úgy megbüntetem a kölyköt, hogy azt megemlegeti!”, akkor látogass el inkább óvónők vagy más pedagógusok weboldalaira, mert csak kifogytál a megoldásokból.
Ahogyan a gyerekek sem születnek rossznak, ehhez hasonlóan a szülők sem úgy indultak neki a gyermekvállalásnak, hogy „Majd jól ellátom a baját!”
Van egy jól érzékelhető pont, ahol a szülőnek fel kell ismernie, hogy rossz útra tévedhet. Ezt a pillanatot a tanácstalanság érzése hatja át, amivel együtt járhat még a magány érzése is. Ha tehát mint szülő úgy érzed, hogy tanácstalan vagy, akkor légy éber saját magaddal kapcsolatban.
Az ilyenkor született döntések túl sok negatív érzelemből fakadnak ahhoz, hogy elegendő értelemmel bírjanak. Fordulhatsz azonban olyan ismerőseidhez, akiknek jól megy a gyermeknevelés. Talán a rokonok között is van olyan, aki sikeres szülő. A „szégyen” érzése ne állítson meg abban, hogy tanácsot kérj attól, aki általában jól megoldja a nevelés nehezebb helyzeteit is.
A büntetés üzenete
A gyerek büntetése pont arra nem megoldás, amire a legtöbben használják. Miért is büntetik a gyereket? Azért, hogy ne csináljon vagy abbahagyjon valamit. A büntetésről úgy gondolják, hogy az emlékezteti majd a gyereket arra, hogy mit nem szabad megtennie, és mivel tart az újabb büntetésről, ezért ilyet nem csinál többet. Teljesül általában a szülőnek ez a vágya? Nem nagyon.
A büntetés azt üzeni a gyereknek, hogy ő rossz, ezért szorul büntetésre. Ha elégszer ezt sugallják egy gyereknek, akkor ő ezt el is hiszi, és elveszíti az erejét a változtatásra. A büntetés helyett a motiváció az, ami erőt ad a gyereknek ahhoz, hogy hajlandóvá váljon előre és helyesen felmérni a tettei következményeit. Következményeken itt nem azt értjük, hogy milyen büntetést kaphat, hanem azt, hogy mit okozhat ő másoknak valamilyen tetteivel.
A gyerek büntetése helyett
A szülő és a gyerek ugyanabban a cipőben járnak: Az a gyerek, akit büntetni akarnak, valójában segítségre szorul, és az a szülő, aki büntetni akar, szintén segítségre szorul.
Miért gondolják mégis azt, hogy a büntetés megoldás? Azért mert a megbüntetett gyerek egy darabig talán valóban visszatartja magát attól, hogy ahhoz hasonlót ismételjen meg, amiért büntetést kapott. Ez azonban általában rövid ideig tart.
Jogos a szülő kérdése: „Akkor dicsérjem meg büntetés helyett?”
Nyilvánvaló, hogy nem ezt tesszük. Az viszont bizonyos, hogy a gyereket el kell kezdeni megtanítani arra, hogy gondolkodjon mások fejével is. Vegye figyelembe mások érdekeit is. Ha ebben a két dologban fejlődni fog, akkor ritkábban okoz majd másoknak nehézségeket. Minél jobb a gyerek empátiája, annál kellemesebb társaság lesz mások, de még a maga számára is. Büntetés helyett amúgy vannak jobb megoldások, például a jóvátétel.
Az a gyerek, aki sokszor tesz rossz fát a tűzre, általában csak nem ismeri a szabályokat, nem tiszteli a szabályokat és az embereket. A szabályok megismerése nem elég. Azt kell megértetni vele, hogyan szolgálja egy szabály az ő és mások érdekeit egyszerre. Amikor ezt belátja, akkor már képesebb előre felmérni egy lehetséges tettének a következményeit, így pedig ő saját maga lesz képes eldönteni, hogy valami helyes vagy helytelen.
A legnagyobb büntetés
Nem születünk tapasztalt szülőnek. Ha szerencsések voltunk, akkor a szüleink jó példájából megjegyeztünk valamit a nevelésről, de az idők változnak, tehát még ekkor is szükségünk lehet tanulni valamit a gyermeknevelésről. Ha célunk van a neveléssel, és az nem csak annyi, hogy felnőjön a gyerek, akkor a büntetés egészen biztosan nem lehet része a napi „eszköztárnak”.
A gyerek legnagyobb büntetése az, ha olyan felnőttek veszik körül, akiknek nincs jobb megoldásuk a gyermeknevelésre, mint a büntetés.
Az igényes szülő egészen biztosan nem szeretne ő maga a legnagyobb büntetés lenni. Ezért ha túl sokat töri a fejét büntetésen, akkor működő nevelési ismeretekre szorul. Nincs abban semmi kellemetlen vagy megalázó, ha belátjuk ezt és olvasunk, tájékozódunk. Mielőtt azonban valaki nevelési tanácsokat kezdene elfogadni, jól teszi, ha előbb megfogalmazza saját magának, hogy mi a célja a neveléssel. Ettől függ ugyanis az, hogyan szűrje meg a tanácsokat, amiket másoktól elfogad.
Feliratkozás a szerző hírleveleire
A szerzőről
