Elkészültél Imboni című első könyveddel, ami zulu nyelven iparosmestert jelent. Miért éppen Afrikából érkezett a címadás?
Ha egy rövid választ szeretnél tőlem kapni erre a kérdésedre, akkor a válaszom az, hogy adta magát, mint szimbólum. Ha megengeded nekem, hogy egy kicsit hosszabban kifejtsem, akkor egy kicsit meg tudom világítani az összefüggéseket a cím, az alcím és az iparosmesterség között is. Bár elsőre lehet kissé szofisztikált.
Tehát ahhoz, hogy egy továbbított gondolat érthető üzenetté válhasson szükséges, hogy a befogadóban is meglegyen azok jelentéstartalma és szimbóluma, amelyek épp közvetítésre kerülnek.
Amikor kimondom Afrika, biztos vagyok benne, hogy a legtöbb emberben ugyanazok a jellegzetes képek jelennek meg. Ezeknek a jellegzetes képeknek mostanra a legtöbb emberben megvan azok teljes jelentéstartalma. A sivatagnak, a szavannának, a csupasz embereknek modern technológia nélkül, a szabadban élő állatoknak, a narancssárga Napnak, a talajban több száz éve alvó magvaknak életet adó egy cseppnyi víznek és lehet sorolni.
Egy, a mai zajos világra jellemző megnyilvánulásoktól mentes valóságot van lehetőségünk e képek által megtapasztalni, amelyek a legalapvetőbb tudást és bölcsességet hordozzák magukban, őrzik, illetve közvetítik.
Ez a terület is bír hanghatással viszont ez inkább zengő, mint zajos. A zengő szó szépen csengő, dallamos hangot, beszédet, nyelvet jelent, ami képes megszólítani, megérinteni az ember legbensőségesebb lényegét, és ennek eredményeként láthatjuk azt, ahogyan tudatosodik benne saját szellemi minősége. Tehát nem egy új tudás átadásáról van szó, hanem arról, hogy az egyén emlékeztetve van a már meglévő értékeire, képességeire.
Egy nem mindennapi örökség a könyv alcíme, ide most már be tudom kapcsolni ezt is. Az örökség mindig valami, amit valaki hátrahagy és ezáltal birtokolhatóvá válik mások számára is. Az imént kifejtett válaszom alapján már látható és nem árulok el titkot, hogy ez az örökség, ami átadásra kerül ezekben a történetekben szellemi tudás, bölcsesség, és természetesen, mint bármilyen tudás értéke, függ a tudatosulás mértékétől. Illetve bármilyen tudás értéke meghatározható annak hasznosságában. A fizikai univerzum síkjára áthozva egyfajta harmonikus jelenlétben, a hétköznapokban jelen levő józanságban, kívánság, ötlet, vízió, ima megvalósulásában érzékelhető.
Az iparosmesterségről annyit mondanék, hogy egy hagyományos termelő, javító munka, amihez szintén kapcsolódik átadható tudás, ami már inkább megfigyelésen alapuló tudást jelent.
Amit még szükséges meglátni, hogy igazi megfigyelésekre az Afrika szimbolikában bemutatott megszólított lényünk képes, amit azzal a bizonyos nem mindennapi örökségként ránk hagyott tudással hozhatunk elő, amikor azt birtokoljuk és alkalmazzuk.
És akkor itt a válaszom végén még megvillantanám az “örök-ség” szó egy másik hozzáadott jelentését is, mint szellemi lények jellemzőjeként egy hosszan tartó, vég nélküli állapotot jelent, amit a hétköznapi ember már teljesen elfelejtett és csak keveseknek reális.
Hány éveseknek szól a könyv?
Az Imboni létrejöttét az az időszak inspirálta, mikor a 15 éves lányom online oktatásának én is részese voltam az itthonról végezhető munkámból adódóan. Hallgattam a gyerekeket, és sokszor érzékeltem lehengereltségüket.
Nagyon szeretek a gyerekek kedvében járni úgy általában, lehet 5 éves vagy 15. Teret teremtek nekik a játékra és őrzöm azt, mint szárnyatlan angyalok, és nem habozok anyatigrisnek sem lenni, mikor arra van szükség. Amikor érzékelem a helytelent, nem habozok kezelni azt. Értem ezen például azt, amikor szóváteszek dolgokat, és elmondom, én hogyan tenném, mit várok el. Azt szeretném, hogy szociális, józan emberek legyenek a gyerekeim mellett. Nyilván gyereket nem lehet olyan valakire bízni, hogy nevelje, akit szintén lehengerel a saját környezete.
Az értékes kapcsolatok alapja a minőségi beszélgetések, bármilyen módon is történjen ez az emberek között. Én magam úgy vagyok vele, hogy csak is olyan beszélgetéseket érdemes folytatni, amelyek előre visznek minket. Vagyis, segítő szándékkal történnek.
Szóval elsősorban a 15 éveseknek, a tiniknek ajánlom ezeket a történeteket, és természetesen azoknak, akik napi szinten vannak a gyerekekkel kapcsolatban. Mind ezt azért, amiért én is hagyom, hogy a lányom mesét nézni hívjon, és hallgatom, ha épp felolvas nekem. Tudni akarom mi az, ami foglalkoztatja, nem azért, hogy megrójam, hanem, hogy nagyobb rálátásom legyen arra, hogy ő hogyan is éli meg a különböző hatásokat, változásokat, ami a hétköznapok során éri őt. Ezek olyan kapcsolódási pontok lehetnek vele, amelyek lehetőséget adnak a beszélgetésre, és arra, hogy a beszélgetések által segíthessem őt az élet különböző területein.
Ha kedvet szeretnél csinálni az Imboni olvasásához valakinek, aki még nem olvasta, de csak egy perced lenne erre, akkor mit mondanál neki?
Írjak bármit, írásaimmal törekszem a lélekemelő hatásra. Ez megnyilvánulhat a gondolat egyszerűsége által vagy azáltal, ahogyan vezetem az olvasót önmaga megismerése felé, kiteljesedése felé. Olyan, mintha varázsolnék, és eredményeként az emberek sokkal jobban érzik magukat. Amikor valaki egyszer megérti és ráérez eme varázslat erejére annak megértése által, a részévé fog válni, így azt nem tudja nem alkalmazni. Ezt úgy értem, hogy a hétköznapokban is így beszélek, egy ilyen fajta tudatos kommunikációval kezelem az élethelyzeteket.
Egyszer egy magas beosztásban lévő ember azt mondta a lányomnak, hogy ha a kommunikációd is olyan gyönyörű lenne, mint te magad, a világ a lábaid előtt heverne. A kapitány eme szavai széles mosolyt csaltak a lányom arcára. Számomra ez azt jelentette, hogy sikerült felébresztenie benne egy igényt a jobbá válásra.
Szóval szerintem olvasd el például azért, mert az Imboni megmutatja, hogyan lehet megvívni és megnyerni a csatákat szépen a megfelelő hozzáállással és beszéddel különösebb erőfeszítés nélkül.
Szerinted hogyan lehet elérni, hogy ebben a digitális, mobiltelefonokkal és számítógéppel terhelt világban tinédzserek mesét vagy egyéb könyveket olvassanak?
Emlékszem, amikor általános iskolás voltam, egy alkalommal a magyar tanárnő felvette hangszalagra azt, ahogyan olvasunk, majd a szülői értekezleten lejátszotta. Emlékszem, hogy az elején nagyon simán ment nekem az olvasás, viszont volt egy pont ahol elakadtam. Volt egy szó, amit sehogyan sem tudtam kiolvasni, és újra és újra fennakadtam rajta. A magyar tanárnak az volt a jó tanácsa, hogy olvassak többet, hogy jobban menjen az olvasás. Ma már tudom, hogy a megoldása ennek a problémának, a szavak megértésében keresendő. Szóval ez lehet egy oka annak, amikor valaki nem olvas egyáltalán vagy abbahagyja az olvasást.
A másik, amit én látok, amikor a kevésbé építő véleményekből van több, és nagyon sok. Az átlagos gyerek úgy gondolkodik ilyenkor, hogy miután abból van a több vagy, hogy szinte mindenki azzal foglalkozik, akkor neki is azt kell követnie. Mondhatjuk azt, hogy magával sodorja a tömeg. Ezen a ponton szükségessé válik, hogy legyenek szülők, akik felelősséget vállalnak a gyermekeikért, és interaktív formában fenntartják az érdeklődést a választott könyv felé. Illetve, gyerekfelügyelők, mentorok egyedi programjaikkal segíthetik a gyerekek szellemi fejlődését hasonló módon.
Melyik könyvek voltak nagy hatással rád, mint olvasóra, amelyek arra inspiráltak, hogy egyszer csak a másik oldalon, tollal a kezedben találd magad?
Vannak könyvek, amelyeket fiatalabb koromban olvastam és bármikor újra elolvasnám őket. Ilyen például Az egri csillagok, Lassie hazatér, A kis herceg, Mester és margaréta, spirituális írások, magyar népmesék, A Pál utcai fiúk, Fekete István művei például a Tüskevár és lenne még mit megemlíteni.
Az érdekessége a dolognak, hogy nagyon korán tollat kellett ragadnom. Igen, először kellett, mert feladatom volt például, hogy a kötelező olvasmányokról rövidebb, hosszabb beszámolót készítsek. Aztán később feladat volt a saját fogalmazások készítése a megadott témákban. Itt nagy szerepet kapott a tisztelt tanárnő, akitől megkaphattam mindig a megfelelő útmutatásokat, illetve a megfelelő nyugtázásokat. Igen jól esett a magyar tanáromtól hallani azt, hogy mindig élvezettel olvassa az írásaimat.
Ez az első írásod volt, vagy írtál már gyerekeknek korábban is?
Gyerekeknek most írtam először. Viszont az igény, hogy foglalkozzak gyerekekkel már korábban felmerült. Dolgoztam például a Jászberény Állat- és Növénykertben állatgondozóként, látványetetősként. Az állatkertbe látogatókkal való interaktív foglalkozást jelentette ez.
Azután a Jászberényi Gyakorló általános iskola 3. osztályos tanulóinak előadást tartottam felelős állattartás címen. Szintén interaktív volt. Imádták a gyerekek. A következő rajzórájukon meg is festették, amit az előadás alatt tanultak. Ezt követően a képeknek a Jászberényi Városi Könyvtárban kiállítást szerveztem, amelyet a szülök is örömmel fogadtak. Majd a képeket, a gyepmesteri telep vezetőjével együtt szerkesztett magazinban megjelentettük. Ezért a gyerekek nagyon hálásak voltak, hogy az ő munkájukat publikáltuk. És az is előfordult, hogy rendezvényeken én voltam a gyerekfelügyelő.
Legutóbb Alkér Orsolya Pénzügyi leckék tiniknek nevű oktatóanyagát adtam le a lányomnak, mint mentor. Annak hatására lett egy saját kis vállalkozása, amivel nem kevés zsebpénzt tud megkeresni kreatív módon. Aztán találkoztam Evannal, aki a MindLab igazgatója. Küldetésük, hogy erősítsék a családi köteléket és élvezetessé tegyék a nevelés folyamatát speciális társasjátékokkal. Szóval ez az időszak lehet nem volt senkinek sem könnyű, mégis elmondhatom, hogy nagyon értékes emberekkel ismerkedhettem meg, amiért nagyon hálás vagyok.
Hogyan juthat valaki a könyvhöz?
Az Imboni jelenleg egy internetes platformon érhető el, ahol más novellák, könyvek, versek is megtalálhatók több kategóriában. A Nuuvella nevű oldal ez év május 12-én indult Alcser Norbert vezetésével. Az én közvetlenül elérhető saját szerzői oldalam a következő:
https://nuuvella.hu/molnar_aliz_csente?i=46538d35546
Talán nem szeretnéd még elárulni a témát, de tudható valami a következő könyvről vagy a terveidről?
Természetesen. Tervezem a folytatását ezeknek a kis tanulságos, felvilágosító történeteknek is. Illetve, január végén családunk bővült egy új taggal egy különleges Husky személyében. Jelenléte és karaktere engem kifejezetten inspirál és arra ösztönöz, hogy ezeket a tapasztalásaimat is osszam meg másokkal.
Sokszor az emberek, akik azonos nyelvet beszélnek sem értik meg egymást. Akkor hogyan várhatnánk el az együttműködést a különböző fajok esetében? Nyilván a válasz, és egyben a legszentebb felismerés, amit e találkozás, mint lehetőség magában rejthet az az, hogy spiritualitás nélkül lehetetlen. Ezeken a hétköznapi eseményeken keresztül bemutatott példákat lehetne művészi eltúlzásnak nevezni, viszont nem ajánlatos. Én úgy vagyok ezzel, hogy amikor az ember megtagadja a spiritualitást, lelki minőségét, saját lényegét tagadja meg, és eljut a világ oda, ahol most tart. Adok egy kis ízelítőt belőle.
„Akarod tudni, hogy miért olyan szép az én kutyám? Igen, önmagában genetikailag egy szépséges teremtmény, mégis úgy érezheted, ő több annál. Se nem róka, se nem farkas. Inkább róka, inkább farkas. A titok, íme. Tisztelet. Bizony ez a kezdet, érzi, hogy mellettem önmaga lehet. Érzi ezt, így bízik, és ezt követi a csoda. Olyan csoda ez, ahhoz hasonló, mint amikor látod a virágot épp magad előtt nyílni. Aztán jön az a fennkölt érzés, mikor megmutatja magát, túl a genetikán.”
Köszönjük a válaszokat és további sikereket kívánunk!
A szerzőről
