Gyerekverés - Miért nem működik? - Gyermeknevelés

Gyerekverés - Miért nem működik? - Gyermeknevelés

Gyerekverés – Miért nem működik?

Társadalmi szinten elítélt, több országban sajnos megengedett. Zűrzavar, értetlenség, indulatok és érzelmek veszik körül a gyerekverés

Sok helyen társadalmi szinten elítélt, több országban sajnos megengedett. Zűrzavar, értetlenség, indulatok és érzelmek veszik körül a gyerekverés témáját.

Magyarországon és európában a szülők egy része kikéri magának, hogy „beavatkozzanak a családi életébe”, és megmondják neki, meg hogy nem szép dolog megverni a gyerekeit. Humánus értékeket képviselő anyák és apák pedig elszörnyülködnek azon, hogy más szülők kezet emelnek a gyerekükre.

Megosztó kérdéskör. Látszólag bonyolult téma, valójában azonban, akár a gyerek oldaláról, akár a társadalom szempontjából nézzük, a gyerekverés nem csak kegyetlen, de értelmetlen dolog is. A kegyetlen jelző talán lehetne vélemény kérdése, az viszont könnyen belátható, hogy értelmetlen.

A nevelés rövid és hosszú távú célja

A gyermeknevelésnek vannak jelenbeli, és jövőbeni céljai is. A szülőkkel előfordul, hogy belefeledkezve a mindennapi gondokba, néha csak a nevelés jelenbeli céljával foglalkoznak.

Melyik felnőtt nem érkezett még haza úgy, hogy egy nehéz nap után nagyon fáradt volt, és szeretett volna maga körül pár perc csendet. Nincs abban semmi kivetni való, hogy ilyenkor azt mondja a gyereknek, hogy „légyszi, hagyj most békén 10 percre”. Ezt a legtöbb gyerek megértéssel szokta fogadni.

A gyermeknevelés hosszú távú és legfontosabb célja eljuttatni a gyereket a felnőtt állapotba úgy, hogy ő, mint felnőtt, alkalmas legyen a benne lévő képességeit minél inkább kibontakoztatni, alkalmazni saját maga, szűkebb és tágabb környezete számára, és a saját fogalmai szerinti minél boldogabb életet élni, illetve efféle harmóniát nyújtani családja, barátai és más olyan csoportok számára, melyeknek tagja.

Rövid távú cél lehet például részt venni a gyerekkel valamilyen versenyen vagy pályázaton. Hosszú távon nyilván értékesnek bizonyul majd a pályázatra való készüléshez szükséges kitartás.

A gyereknevelés rövid távú céljai akkor értelmesek, ha összhatásukkal az évek alatt pontosan azt érjük el, hogy a gyerek elérje a gyereknevelés hosszú távú célját. A példánknál maradva, az hogy a gyerek hagyja már kicsit békén a szülőt, nem hosszú távú cél, és még csak nem is rövid távú, ráadásul nem is annyira a gyereknevelés célja, hanem csak a szülő célja saját pihenése biztosítására. Nincs is vele semmi baj, ha nem rendszeresen történik.

A gyerekverés ellentmond a gyermeknevelés céljának

A legtöbb szülő szeretné, ha felnőtt gyereke megállna majd a saját lábán. Ez azonban nehezen valósul meg, ha a gyereket állandóan leszólják, szapulják, elbizonytalanítják és azt tapasztaltatják meg vele, hogy nem ura még a saját testének sem, hiszen másvalakinek „joga van elverni” őt.

A verés elveszi a gyerektől az önbizalmat és félelmet alakít ki benne.

Egy másik nagy probléma abban, ha verik a gyereket az, hogy ezt a mintát követheti majd ő is. Tévesen arra a követeztetésre jut, hogy a nagyobbnak, erősebbnek joga van érvényesíteni az akaratát a kisebbeken, gyengébbeken úgy, hogy fizikai erővel, bántalmazással, kényszerítéssel érik azt el.

A leginkább olyan gyerekek okozzák az iskolai agressziót, akiket magukat is vernek otthon a szüleik vagy testvéreik. Ez sok konfliktusba sodorhatja a gyereket az iskolában, és így nehezedik a szülők élete is.

A szülő tehetetlensége

Azt minden, a gyereknevelés gyakorlatában jártas felnőtt tudja, hogy a gyerekverés a szülő tehetetlenségének jele. Ehhez azonban tegyük hozzá:

Amikor a szülő megüti a gyereket, akkor már nem a gyerek a fontos számára, hanem saját győzelme.

A gyerek nevelése nem a szülő, hanem a gyerek fontosságáról szól. Ameddig a gyerek a fontos, addig a szülő példamutatással és jó kommunikációval egyengeti a gyerek útját.

Mindaz, amit a szülő agresszív viselkedéssel ér el, kicsit több odafigyeléssel, emberséggel, valamivel több idő ráfordításával is elérhető lett volna.

Gyerekverés és a tanár szerepe

A legtöbb szülő védi a gyerekét, azonban más szülők száját elhagyják még ilyen mondatok: „Tanárnő! Bízza csak rám a dolgot, majd otthon jól elverem!”
Ezzel hozhatnak magukra bajt, de tanítók és tanárok jól teszik, ha lebeszélik a szülőt arról, hogy bántsa a gyereket. Ha a gyerek igazán rossz fát tett a tűzre, attól még a szülő megoldhatja a helyzetet barátságos kommunikációval, vagy azzal, hogy olyan feladatot ad a gyereknek, amivel az jóváteheti a tettét.

Ha az iskola vezetése etikus iskolára vagy akár csak békésebb iskolai életre vágyik, akkor jól teszi, ha a szülőt is humánusabb megoldásokra biztatja. Ellenkező esetben a szülő rossz példáját könnyen átveszi majd a gyerek.

A gyerek verése negatívan hat a gyerek képességeinek kibontakoztatására. A fentebb taglalt önbizalom-csökkenés ugyanis akadályokat jelent majd a gyerek számára, másrészt a gyerek visszahúzódhat a cselekvéstől, hogy elkerülje a hibákat, és a vele együtt járó büntetést.

Tényleg nem működik?

Anya és Apa jól teszi, ha türelmes, és több időt fordít a problémák, konfliktusok átbeszélésére. Hajlandónak kell lenni megbocsátania, és jól teszi, ha nem csökkenti a gyerek iránt érzett és kimutatott szeretetet. Legfőként pedig a szülő mutasson jó példát, mert a gyermeknevelés csak kisebb mértékben oktatás és szülői akciók sorozata, ennél sokkal több múlik a gyerek körüli környezet példamutató viselkedésén.

Minden szülő elkövetett már kisebb-nagyobb hibát a gyermeknevelésben. Aki eddig tette, annak sem késő most eldöntenie, hogy nem emeli többé a kezét a gyerekre. Végül is a szülőnek, aki jót akar gyerekének, nem alattvalóra van szüksége. Az ilyen szülő nem nem saját érdekei alapján nevel, hanem a gyerek saját céljai miatt, és annak jövőbeni saját családja, és más közösségei kedvéért. Sem a gyerek boldogsága, sem a szülő nyugalma, sem pedig lelkiismeretének tisztasága nem hozható létre a gyerek bántalmazásával!

A szerzőről

Maradjunk kapcsolatban

Gyermeknevelés - Közösségi Média

Kategóriák