A pénz és a gyerekek értékrendje

A pénz és a gyerekek értékrendje

Pénz és a gyerekek értékrendje

Milyen legyen a gyerek hozzáállása a pénz fogalmához és mit helyezzünk az értékrendje középpontjába? Felnőttek is eltérően látják a kérdést.

Sem mint szülők, sem mint pedagógusok nem dughatjuk a fejünket a homokba, ha szóba kerül a pénz. Rajtunk is múlik, hogyan viszonyul majd a gyerek a pénzhez. Milyen módon hat rá, ahogyan a körülötte lévő gyerekek, felnőttek és a tágabb környezetének pénzhez való viszonyát látja?

Mi, szülők sem egyformán látjuk a pénz szerepét

A pénzről a felnőtteknek is sok és egymástól eltérő nézőpontjuk van. Ezért nem könnyű egy mindenki kedvére való irányvonalat kitűzni abban, hogy milyen legyen a gyerekek hozzáállása a pénzhez. Ennél fontosabb és e fölött áll azonban az a kérdés, mit helyezzünk az értékrendje középpontjába.

Vannak szülők, akik szerint eleve a pénznek kellene a középpontban lennie, mert nehéz egy felnőttnek pénz nélkül. A másik véglet az, hogy a pénz nem számít, könnyen jön, könnyen megy és amúgy is csak keveseknek van belőle elegendő.

Növekedése során egy darabig a gyereknek nem kell foglalkoznia pénzzel. Később mindenképpen találkozik vele, hogy az egy csereeszköz, s a pénzhez való egészséges hozzáállásnak a kulcsa ebben a meghatározásban rejlik. Már gyerekkorban is, de felnőttként mindenképpen bánnunk kell tudni valahogyan a pénzzel. A gyerekkorban még a pénz megismerése előtt meg kell ismernie a gyereknek a csere fogalmát és működését. E megismerés meghatározó lesz számára a pénz sikeres (és becsületes) megszerzésében és a vele való gazdálkodásban.

Melyik szülő nem találkozott még azzal, hogy milyen érzés számára, amikor a gyereke annak akarata ellenére elvesz valamit egy másik gyerektől. Ennek ellenkezője amikor pont a mi gyerekünk lesz zaklatott amiatt, hogy pontosan tőle vesznek el úgy valamit, hogy ő ebbe nem egyezett bele. Van szülő, aki annak örül, ha inkább az ő gyermeke vesz el másoktól dolgokat, mert legalább „életre való lesz ez a kölyök”. Mások szomorúak ugyan a gyermeküket ért kudarctól, amikor elvesznek tőle valamit, de úgy vannak vele, hogy még mindig jobb, mintha az ő gyerekük lenne agresszív. E két szélső helyzet között nem könnyű a lovon középen ülni.

A gyermeknevelés minősége

A szülő nem védheti meg mindig a gyereket, mert neki is meg kell tudnia védenie magát, akkor is, amikor nincs ott anya és apa. Az a szülő pedig, aki örül, mert a gyereke általában sikerrel vesz el erőszakkal más gyerekektől dolgokat, az nagyot téved, ha azt hiszi, hogy így majd sokkal jobban boldoguló felnőtt válik a gyermekéből. Ez a gyerek ugyanis nem ismeri majd a csere szabályos verzióit és felnőttként vagy nála is agresszívabb emberek áldozata lesz, vagy a törvény őrei állítják meg bűnös viselkedéséért.

A gyermek nevelésének minősége mindig abban a képzeletbeli tükörben mutatkozik meg, amiben előre láthatóan a gyermek felnőttkora látszik. Az a gyerek, akinek nem tanítják meg a tulajdon tiszteletét, ideértve azt is, hogy mások tulajdona másoké, annak felnőtt korában nehézségei lesznek a pénzzel. A tulajdonhoz való viszonyát pedig jelentős mértékben az alakítja, hogy mennyire lehet ura saját tárgyainak. Ha állandóan megmondják neki, hogyan bánjon a játékával, akkor ebből azt a tapasztalatot vonja le, hogy nincs is valódi tulajdona. Ezért úgy látja majd, hogy nem is érdemes rendelkeznie semmivel, mert úgyis mások döntenek a tárgyakról. Ez vagy a nincstelenséghez vezet, vagy oda, hogy gátlástalanul elveszi majd másoktól, amit meg akar szerezni. Egyik sem boldogság.

A példa nevelő hatása erős

Mint oly sok mindenben, a pénzzel kapcsolatban is meghatározó a gyerek számára, hogy milyen példát mutatnak a család más tagjai, különösen a szülők. Miért kezelné majd könnyedén, de nem könnyelműen a pénzügyeket, ha a szülőktől olyasmiket hall, hogy „az a mocskos pénz”, vagy ha bármilyen pénzérme érintése után kezet kell mosnia. Sok felnőtt, aki nem tud elég pénzt keresni használ olyan érvelést, hogy „a pénz nem számít”. Ezt elég sokszor mondogatva ezt a gyereknek, ő végül úgy gondolhatja majd, hogy nem könnyű vagy nem érdemes pénzzel rendelkezni.

Nem kell álszentnek lenni! Húzódozhatunk egyfajta sikertelen művészként a pénztől, de a mai társadalmak nem díjazzák azt, ha valaki lenézi a pénzt. Igen, a másik irányban is van véglet, mégpedig az, amikor valaki azt gondolja, hogy a pénz a minden és ha pénz van, akkor minden van. Valóban jó lenne, ha felnőttként is többre tartanánk az emberi kapcsolatokat és valamennyi lelkiséget, mint a pénzt. Azonban az életminőség egy modern társadalomban nem jön létre úgy, hogy nem termelünk, nem dolgozunk, nem hozunk létre elegendő bevételt. Az arányok fontosak, a végletek pedig veszélyesek akkor, ha pénzről van szó.

Azt pedig, hogy felnőttként hogyan viszonyul majd a pénzhez, most a gyermekkorában alapozzuk meg. Segítsünk neki kialakítani egy egészséges hozzáállást. Ettől még fel építhetünk egy olyan családi értékrendet, amiben a szeretet, a kommunikáció, mások megértése és megbecsülése messze a pénz elé kerülhet.

Figyelem és pénz

Elfoglalt, állandóan idő szűkében lévő szülők gyakran követik el azt a hibát, hogy a figyelmet pénzre cserélik. Nem sok idejük van a gyerekre, ezért anyagi vonatkozásban akarnak neki többet megadni. Szép dolog az, ha valaki törekszik némi jómódra, de semennyi pénz nem helyettesíti a szülői figyelmet. A gyerek érzi, ha nem figyelnek rá elegendő mennyiségben, és meg is viseli a figyelem hiánya.

Amikor a gyerek nem becsül meg dolgokat, annak néha az az oka, hogy nem tanították meg gondját viselni a dolgainak. Egy másik ok viszont éppen a szeretet olyan hiánya, amit a szülő pénzzel, tárgyakkal próbált túlkompenzálni. Nincs az a drága játék, ami helyettesítheti a szülő rendszeres közös játékát a gyerekkel. Persze melyik gyerek ne örülne egy általa vágyott játéknak, amit végre megkaphat? Ez azonban nem helyettesíti a közös időtöltést. Ráadásul, ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a szülő túl gyakran helyettesíti a személyes jelenlétét drága ajándékokkal, akkor kialakíthat magában egy ellenállást a pénzzel szemben. Ez pedig felnőtt korában lesz kárára és nem csak anyagi értelemben. A figyelem tehát nem lehet második helyen a pénz mögött.

A szerzőről

Vélemény, hozzászólás?

Maradjunk kapcsolatban

Gyermeknevelés - Közösségi Média

Kategóriák